media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria



Meggyleves után siklik a csíkos vitorlás krumplicsónak

Meggyleves után siklik a csíkos vitorlás krumplicsónak

Ha nyár, akkor hideg meggyleves tejszínhabfelhőkkel! Nem egy ördöngösség és gyorsan megy a készítése, és amilyen ízletesen hőségcsillapító, annyira egészséges is! Mostanában a meggyet normális pénzért kínálják a kofák, míg "testvére" a cseresznye szinte gyémántárban, pár napig tündökölt csak a standokon. Ezért érdemes az előbbire fókuszálni, hiszen süteményben is nyerő (lásd: gazpacho-cikk)!

A meggy az egyetlen olyan gyümölcsnevünk, ami finnugor eredetű, tehát mutatja, hogy már Volga-menti őseink is ismerték. Ma is vadgyümölcsként nőnek törpemeggyfák arrafelé. Észak-Indiától a Balkánig mindenhol nevelik és szeretik ezt savanykás, sötétbordó, csonthéjas termést. Nálunk a XVII. századtól kezdték termeszteni a spanyol- illetve a cigánymeggyet e vad mellett. A mostani kánikukásan napos idő egészen édeset terít az asztalunkra, pedig savanykás ízének komoly vírusölő szerepe van. Ezenkívül, mint mélybíbor színe is mutatja, nagyon gazdag flavonoidokban, antioxidánsokban, vitaminokban (az összes B, C, A, stb.), ásványi anyagokban. A benne rejtőző kálium, kalcium és magnézium tisztítja a vért, segíti a szív és az erek munkáját. Még szárát is fel lehet teának használni, de a leghatékonyabb és legélvezhetőbb frissen a fáról szedve (lásd a népdalban: "most szedik a meggyet-makkot, te meg babám szedjed-kapkodd!"). Persze mélyhűtve is finom s világszerte keresett édesség a magyar különlegesség: a konyakmeggy, illetve a rumos meggy. Üdítőket gyártanak belőle, fagyi-, befőtt- és mint látjuk leves alapanyag is. (forrás: internet)

A gyümölcsöket alapos mosás után kimagozom /gesztus a többiek felé, hogy ne fogorvoshoz kelljen rohangálniuk nyáron ;-)/. Kis lisztes rántást csinálok, melyet hideg tejjel keverek csomómentesre, és főzőtejszínnel is selymesítem. Cukrot (esetemben nád-, illetve vaniláscukrot) keverek belé, és amikor már csendesen forrnak a meggyszemek a lében, jól megturmixolom a botmixeremmel. Szép mályvásrózsaszín lesz, és még mutatósabb, ha pár hibátlan hatalmas darabot egészben főzök belé. A leghosszabb ideig a kihűl(t)ése tart, de ez nem kihagyható, mert hidegen az igazi! Amikor fagyihőmérsékletű lesz, tálalható is tejszínhab-pöffetegekkel díszítve. Belefőzhető szegfűszeg, vagy pici fahéjpor, amiből a végén rá szórhatunk a habfelhőcskékre is, ez már ízlés dolga.

Egy meleg napon ez ugyan tartalmas nyitás az ebédhez, de önmagában azért kevés... Jól csúszik, szinte siklik utána az általam kreált krumplicsónak, csíkos szalonnával burkolva.

A krumpli, elegánsabbanen J a burgonya az Andok táján őshonos, és a XVIII.századtól - amikortól Európába bekerült - az éhség ellen kezdték termeszteni; hiszen 100 g krumpliban 84 kalória található. (Ázsiában az édes krumplinak van nagy hagyománya.) Történelmi vonatkozásai is érdekesek: amikor a XIX. század közepén a burgonyabogárnak "köszönhetően" Írországban krumplivész volt, elpusztult a termés java, az éhhalál aratott. Ezért is kezdtek onnan pánikszerűen kivándorolni az emberek Amerikába, ami e földrész különlegesen nagyszabású "megszállását" és ír fölényét eredményezte. E növénynek köszönhető a nyomtatás feltalálása is, hiszen a mai óvodások játéka, a krumplinyomda valaha ennek a mindenre kiható találmánynak volt az őse...

Nos, mivel az emberiség két pofára falja a burgonyát azóta is (pár hülye fogyózót kivéve), igény szerint millióféleképp elkészíthető. Az egyszerűen csak éhségelverő kajáktól a francia gourmet-k asztalán megcsodált fogásokig, az agyonreklámozott chipsektől a sok bajt meggyógyító levekig minden alkotható belőle. Gumós termését a föld almájának is nevezik, és sokféle fajtája van. Nyersen lúgosít: ha levét kipréseljük, eredményesen kezelhető vele az emésztőszervek gyulladásán, a húgyhólyag- ill. vesegyulladáson át betegségek sora. Erre a piros rózsakrumpli a legalkalmasabb (naponta fél, 2,5 pohárnál többet azért ne igyunk belőle!). Van, amikor elég külsőleg alkalmazni: ha pici gyerek lesz lázas, akkor - mivel a láz hatásos harc a vírusok ellen - tablettaadás helyett ki lehet próbálni a félbevágott krumplit a talpacskáira kötözni. Lehúzza a lázát annyira, hogy nyugodtan elalszik. Köszvényt is kenegethetünk vele. Jó sebtisztításra, meg belülről is pucoválja az egész testet... Ha megfőzzük hajában, akkor is lúgos lesz a kémhatása, egyébként, mivel keményítőt tartalmaz, savasít. Ezért tanácsolják a héjában főzést... Amikor lúgos kémhatású, akkor zöldségnek számít, egyébként szénhidrát, amelyben vannak ásványi anyagok, némi vitamin, zsír, stb. (forrás: internet)

Olcsón gyorsan elveri az éhet: ezért lett tömegétel, de mindenfajta ínyencség is megalkotható belőle. Napóleon is szerette, és amikor egyszer a csata miatt elkésett az ebédről, szakácsa félelemtől őrjöngve állt olajban sütött burgonyszirmai fölött, amik akkorra már kihűlve gusztustalanul összeszottyadtak. Szegény már látta magát százszor agyonlőve, hogy elbarmolta a világ urának ebédjét... De aztán, amikor Napsink végre bependerült a terembe farkaséhesen és csatakosan, a jóember halált megvető bátorsággal beledobta az elhűlt, rontottnak vélt darabokat a felforrósított lábasba. És láss csodát: a krumpliszirmok kinyíltak, illatos virágként, apró párnácskákként úsztak az olajban a császár legnagyobb megelégedésére.(Halász Zoltán nyomán)

No, akkor még nem szóltunk a magyar konyha ékeiről: a rakott meg a paprikás krumpliról, a püréről, a fóliában parázson piruló csodákról, a babérral ízesített levesről ("A kromplileves, az legyen kromplileves!" - mondta ugye Kádár János, úgyis mint a cucilizmus alapvetését), a szalmaburgonyáról, a rósejbniről, a köménnyel megszórt tepsis sült krumpliról, a hagymás vagy majonézes hideg krumplisalátáról, stb., stb. És persze feledhetetlen az újkrumpli egyszerű de nagyszerű petrezselymes ízorgiája, a nyár könnyed beköszöntőjeként!

Hogy Müller Péter Sziámit is idézzük: "Mi csak két krumpli legyünk egy krumplis zsákban..." énekli.

A mostani ételemet a burgonya formája ihlette. Megfőztem mind a tizet - kisebb-nagyobb darabok - kis sós lében, mint mindig, héjastul. Aztán, mivel csónakfazonjuk volt, kettévágtam őket, kikaparva a belsejüket. A "húsukat" összekevertem reszelt sajttal, sóval, borssal, kis tejföllel, és visszatöltöttem az eredeti helyükre. Átgöngyöltem mindegyiket baconszalonnával, de előtte még külön reszelt sajtot szórtam a tetejükre. Be a sütőbe, és tíz-tizenöt perc múlva már ropogósan-illatosan sorakoztak a tepsiben. A sajtszálak megpirulva, a szalonna pörcögősre kunkorodva: a flotta bevetésre/befalásra várt. Görögös ízesítésű vegyes - uborka, paradicsom, paprika, hagyma, fokhagyma márványsajttal, tejföllel, olivaolajjal keverve - salátával isteni volt négyünknek!

Meggyleves után siklik a csíkos vitorlás krumplicsónak

© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció