Gazpacho: Spanyolország hűsítő csókja a vad forróságban

Amikor először - 7 éve - Barcelonában jártunk, fogalmunk se volt, ez a kaja mégis mi fán terem?! Valahogy elmakogtattunk róla valamicskét a pincérrel angolul, aztán - mit veszthetünk-alapon - megrendeltük. Csoda finom volt! Utána, hogy már tudtuk micsoda, láttuk, hogy minden boltban millió féle-fajta van belőle, üvegestől a dobozosig; olcsó (már amelyik persze), hideg, komplett ebéd lehet egy parkban elfogyasztva az olyan csóringer és fáradt, elpilledt vándoroknak, mint mi voltunk ott a hőség közepén. Hazatérve itthon megnéztem a receptjét, és belevágtam. Abban főtt krumpli is szerepelt, de amikor ezt tavaly sevillai vendéglátónknak elmondtuk, majdnem kitért mély hitéből: BURGONYAAA????? Na megértettük, hogy azt nem, nem, soha, semmi esetre sem! És ezt ott igazán tudhatják, hiszen a gazpacho - a hideg turmixolt paradicsomleves - igazi hazája a nyaranta tikkadttá és szárazzá váló, vörösföldű Andalúzia. (40 feletti fokok járják arra; hiába van sok utca vászontető-árnyékolóval befedve, embertelen az a hőség...Csak délután ötkor mászik elő, aki megteheti ezt persze, mert nem reggeltől dolgozik. ;-)))

Szóval egyből megszerettük ezt a spanyol ínyencséget, hiszen nagyon könnyű csinálni és lehűtve több napig élvezetes marad a jégen pikánsan összeérő ízeivel, vidám színével, hűs kortyaival.

Akkor érdemes "nagyüzemi szinten" gyártani ;-)), amikor már szabadföldi paradicsom, paprika, uborka van a piacokon elérhető áron. Sokan a színes és látványos kaliforniai paprikát írják elő hozzá, de én már vallottam szerelmet e hasábokon a magyar zöldségeknek: nekünk abból igazán finom. Ezenkívül ezért is praktikus, mert a száraz kenyér az alapeleme, tehát az se kerül szemétbe! Lehet hozzá a paradicsom már kicsit szottyos (de még ehető minőségű!), úgyis turmixkés alá kerül benne minden.

Egészséges is, hiszen minden nyers, friss benne az uborkától, a fokhagymáig; az olivaolaj, a jó ecet pedig csak segíti az emésztést és a felfrissülést. Fogyózni nem tudom mennyire lehet vele, hiszen kenyérrel készül, de arról is már írtam, hogy ez a szénhidrát-ellenesség mennyire hülyeség bír lenni egy normális fokot átlépve. A spanyolok mindenesetre tojnak Dr. Atkins-re: évszázadok óta habzsolják a kánikulában, ezerféleképpen elkészítve - és mint nálunk a halászlé esetében - mindenki persze a maga receptjét isteníti. A többit meg fikázza... Van fehér változata is a Wikipédia szerint: ez az - ajoblanco - white soup, melynek alapja a mandula a paradicsom helyett.

Ami a piros - a végén inkább a most divatos korállszínt veszi föl - gazpachot illeti, a legmarkánsabb ízt a fokhagyma adja neki. Ezt már a régi egyiptomiak is termesztették gyógy- és fűszernövényként. Valószínűleg Közép-Ázsiából származik. A jellegzetes (sokakat taszító) illata az allicin, alliin vegyületekből származik, ezek védik a szervezetet a rák, szív- és érrendszeri bajok, magas vérnyomás ellen. Ha más növény mellé dugjuk le, akkor a tetvek is elkerülik őket. Sokszor használják toroktisztításra; én, amikor kiskoromban sokszor volt fájdalmas árpa a szememen, a kezdődő feszüléskor fokhagymával kentem be a begyulladni készülő helyet. Gyakran segített.

Millió recept igényli kiegészítőként, de mint önálló fogás is jóízű. (Esztergomban, a Keresztény Múzeum környékén van a Padlizsán Étterem, egy, a Bazilika alatti hangulatos kis házban. Ott például pompás fokhagymalevest készítenek - amúgy minden kajájuk nagyadag, szellemesen tálalt, finom és viszonylag olcsó!) De héjában megsütve is jó: olvadóan krémes lesz, sültekhez adják ilyenkor.

Nos estefelé - amikor még a foci-VB dühöngött a fedélzetünkön - elfoglaltam magam ennek a levesfélének a készítésével. 5-6 nagyobbacska paradicsomot, négy-öt kisebb paprikát - volt köztük mélypiros is, minél több színű, annál jobb -, kígyóuborkát, kovászos ubit (ez az én eretnekségem!) összeturmixoltam botmixerrel az előzőleg beáztatott kenyérrel, meg annak a vizével. Nekem most épp szezámmagos és bajor barna cipóm volt erre a célra, szerintem tökmindegy. Ebbe a löttybe, ami egyre sűrűsödött, belekerült ízesítőnek két-három kávéskanál tengeri só, evőkanálnyi szűz olivaolaj, kiskanálnyi almaecet, oregano, bazsalikom, pici citromfű, törött bors. Ezenkívül a már megzenésített három duci gerezd fokhagyma (copy right Stahl nagyasszony) meg 1 közepes fej vöröshagyma. És újra beindult a botmixer! Ezt mi trutyizásnak hívjuk, és a fiam olyannyira rabja e műveletnek, hogy bármit is csinál, ha meghallja a szirénhangokat (vagyis a gép sivítását) rohan mixelni. Még vizsgaszezon alatt is "trutykózott" boldogan. Jól össze is kell aprítani, annyi szent: teljesen egynemű folyadékot kell kapnunk! Végig lehet kóstolgatni, aki amilyen ízt szeret, azt szórjon bele. Lényeg, hogy picit savanykás, karakteres, üdítő-frissítő legyen...

A színe nagyon kellemes, de aki nem bírja a paradicsom, uborka héját, az hámozza és forrázza le. Sokan a magok kikaparását is javasolják, de mi marad akkor a paradicsomokból végül??? Szerintem így sem terheli meg a gyomrot, viszont egészségesen dolgoztatja a beleket. Tápanyagban gazdag, mert a vitaminok nem főnek ki belőle, és a nagy nyári folyadékigény is kielégül általa. Szokták pirított kenyérdarabokkal tálalni. Ez mennyiség kb. egy nagy Tupperware bödön háromnegyedét teszi ki, tán 2,5 l-t vagy kicsit többet... A perzselő nyárban jéghidegen az igazi!

.

Ezután egy könnyű (csinálni és enni is) sütemény is jól eshet. Ez az a fajta, amibe az idénygyümölcsöket mind bele lehet dolgozni, laza tésztája szintúgy nem hízlal, főleg, ha kedvencemből, a durumbúza lisztjéből készül. Klárika sütije a neve nálunk, mert Gaál Kláritól kaptam a receptjét jó pár évvel ezelőtt.

Az a plánéja az ügynek, hogy nem koszol az ember vele semmit se a konyhában az előkészületek során, hiszen azzal a joghurtos pohárral mérünk ki mindent rögtön a tepsibe, aminek a tartalmát felhasználjuk. Tehát kell bele: 1 adag joghurt(csináltam már kefírrel, sovány tejföllel is), majd ha kiürítettük, annak a helyére kerül 2 pohárnyi rétesliszt, 1 pohárnyi cukor (lehet nádcukor, szőlőcukor, stb.) fél pohár olaj, tasak vaníliás cukor, fél tasak sütőpor és 2 egész tojás. A kikent tepsi ezt mind befogadja, és benne jól össze is tudjuk dolgozni a tésztát. Szép aranysárga lesz: kb. félig töltse csak ki a teret, mert nőni fog sütés közben. Belekeverhetünk mindent - meggyet, szedret-egrest (brr!), málnát, apróra vágott barackot, almát, szőlőt, szilvát, ringlót, télen narancsot, banánt -, ami belefér! De gyümölcsös joghurttal még ennyit se kell fáradnunk, bár szerintem a friss gyümi az igazi!

Sütőben - nálam a lekopott hőfokjelzés helyett ugye a fél, majdnem háromnegyed hétre beállítva - elvan szépen. Nem árt sasolni őkelmét, hiszen hamar megvan, - 15-20 perc sincs tán -, és meg tud égni piszkosul! Amikor magasodik, és aranybarnára pirul, kicsit megszurkáljuk villával, hogy a gőzök eltávozzanak belőle (akkor kivételkor nem esik össze.) Elzárjuk; még hűl kicsit és aztán szépen kockázható. 15 darab, kb. 5x6 cm-es adag lesz ekkora mennyiségből. Porcukorral megszórva lehet is tálalni. Legtöbbször azonnal elfogy, de ha csoda folytán mégis megmarad belőle valami, hidegen is finom (ám langyosra mikrózható is) kávéhoz, teához reggelire.