media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




SünDisznó az asztalon

SünDisznó az asztalon

Még valamennyire bírom édes anyanyelvemet,tehát nem elírás a cikkcím ;-)) Az a kb. 1 kg 30 dkg-ás sertéscomb, amit egyben sütöttem le, olyan éppen összegömbölyödött sünit formázott,no gondoltam, akkor adjunk neki még többet! Teletűzdeltem hát kétféle, kis hasábokra szeldelt szalonnával - keményebbel meg puha csécsivel is - és fokhagymadarabokkal, hogy tényleg felmeredő tüskéjű jószágnak látszódjék... Így sült több, mint két órát a majd háromnegyed hétre beállított fokozatú, grilles, levegőt kavaró tűzhelyemben. Némi vízzel, kis citromlével és kevés tejjel öntöttem alá, ebből aztán finom, locsolnivaló szaftot eresztett. (Kis tejjel nagyon finom lesz összeérve/sülve oldalasnál is a malaczsír) Főtt, majd sütőben megpirított, petrezselymes burgonyával, csalamádéval, ecetes paprikával tálalva kellemesen porhanyós, kiadós, többnapra elég fogás lett belőle. Hidegen is csemege!

Mivel a süni kedvenc állatom, ezért is örülök, ha így - a húsforma örvén - szólhatok most róla. Minden gyerek imádja, hiszen aranyosra rajzolják a számukra írt könyvekben (édes is a kis pofája gombszemeivel, turcsi orrával), puha szőrmók játéknaknak varrják meg gondos kezek és mesehősként is mindig pozitív figura :-)). Ezt az angol fotót látva, ez nem is csoda:



Amúgy az egyik legrégebb óta itt élő emlős: már a földtörténet harmadkorától (pliocén), kb. 5,3 millió évvel ezelőttről vannak nyomai, és azóta számos faja és alfaja terjedt el kb. 1400 m-es tengerszint feletti magasságig. Olyan mint én: nappal szundít, inkább éjjel tevékeny, rovart kutatva jön-megy zsizseg, mocorog nagy területeket bejárva.



Télen viszont hosszú álmot alszik, bevackolva a levélkupacba! Ezért a nagy őszi-téli gereblyézések előtt mindig figyeljünk arra, nem bújt-e el az avarban sünbarátunk, hiszen sokszor tűzre vetik szegénykémet az avarral együtt, kínhalálát okozva e figyelmetlenséggel! Természetes ellensége (uhu bagoly, kutya, róka) kevés van, mert hegyes tüskéi - piciként 100 puha rózsaszínnel jön a világra vakon, aztán amikor kifejlett állat lesz: 24-28 cm és 1500-1900 gr, már 6-8000 van neki belőle - ha összegubódzik, fájdalmas fegyverként fúródnak ellensége húsába. De sajnos a motorizáció ellen nem tudott évmilliók alatt se védekezést kifejleszteni. Tavasszal nagyon sokat - német statisztikák szerint náluk félmilliót! - elgyúrnak a baromarcú autósok, mert a süni nem átrohan az úttesten, mint a többiek - hanem félelmében megmerevedik és gömbölyű labdaként ott marad. Ez minden ellenségét megtéveszti, de a száguldozó gépkocsik ellen nemhogy nem jó - sajnos halálos - taktika! Ezért mi mindig figyelünk áprilistól a zöldövezetben arra, hogy sünöcske totyoghat át az úton! Néha fogjuk is, és átvisszük biztonságos vidékre. Ha ennyi ideje éldegélnek e földgolyóbison, vigyázhatnánk már rájuk jobban is, ahogy Angliában teszik: sünkórházakat üzemeltetve! http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=64437 :))




Nekem kettő SÜN is volt az életemben. Az elsőt húszéves szülinapomra - tavasszal - vette egy keramikus barátnőm. (A szemtelen és randa svábbogarak ellen akartuk bevetni a lakásban - amúgy sikerrel!)Volt is nagy műsor a 12-es buszon, amikor fedett kosárkámban, like Piroska ;-) vittem a szuszogó, izgatott jószágot haza a Mester utcából a Katona József utcába (a West Endnél, ami akkor koszfészek volt a javából,a MÁV raktáraival). Apám mérgében - hogy nem kértem erre engedélyt tőle: persze, mert kutyát se engedett tartanom! - eleinte páros lábbal ki akart rúgni sünöstül."Ide állat nem teszi be a lábát ebbe a lakásba!"- kiáltással horgadt fel ellenünk. De miután az okos sünim kétszer szerelmetesen körbeszaglászta a cipőjét, amikor megjött későn a munkából este, teljes kapituláció történt: elkezdte imádni. Attól kezdve egyre csak hordta neki a füstölt rakott marhanyelvet meg a többi ínyencséget, annyira megszerette. Ez kölcsönös volt: bizisten várta már őt minden éjjel, mint egy kutya... "Doktor úr," -kérdezte a közértes, "szép nyelvem érkezett, mennyit adhatok?" "Jó sokat" - felelte rezzenéstelenül apám a sorban állók legnagyobb örömére - " a sününknek ez a kedvence!" Egyszer ki is szökött a beste lelke a folyosóra valahogy a lábunk között; majdnem szívgörcsöt kaptunk keresve őt mindenhol! Már hangosan szipogtunk anyámmal kétségbeesésünkben. Szerencsére az épp megérkező kedvesem pont jókor talált rá: a függőfolyosó legszélén kavircolt a buta állatja, csak a másodperc törtrésze választotta el lezuhanástól... Télre szépen bevackolt a cipőpucolós, rongyos, krémes - szóval számára ideálisan jó büdös - dobozban. Aztán egy nyári napon nem hallottuk a matatását (a tüskéivel neki-nekiütközött a falnak, bútornak: volt mindig egy jellegzetes zörgése). Hát egy római sírkő mögött (anyám régész volt, ő tárolta ezt az előszobában)megtaláltuk holtan elnyúlva, mert stílusérzéke az volt az édesemnek ultosó percében is...;-) Fájdalom, bömbölés, igenis mély gyász és sajnos kuka (hová máshová?) De valaki véletlenül hatalmas csokor pünkösdi rózsát dobott rá... Fent említett akkori párommal úgy búcsúztunk el tőle - Süci volt a becsületes neve az állatkámnak -, hogy az Erzsébet-hídról virágkoszorút dobtunk a Dunába.

Ez évtizedekig emléknek olyan szép volt, hogy nem is gondoltam a folytatásra. De 1995 nyarán, Akarattyán, az akkor még kicsi Danika unokaöccsünk egy mamája nélküli babasünt talált. Mivel Ildi, az anyja nem akarta a panelbe hazavinni, ránk testálták hát: neveljük föl mi a kertes házban. Ezt a mostanit már kocsival vittük fel Budapestre lefedett homokozóvödörben, Danika áldásával. Szinte rózsaszínű volt még - az a 100 tüskés csak -, puha, apró és igen félénk.


Ő csak hasonlít hozzá...

Úgy nyugodott csak meg, ha a mellkasomra vettem, és simogattam sokáig az orrát. Akkor teljesen szétlapulva elernyedt és elaludt a biztonságban. Tejet adtunk eleinte neki - bár állítólag nem nagyon bírja megemészteni - aztán később (még voltak kutyáink) Pedigreé Palt. Tévésdobozban lakott,- amíg pici volt,kapott puha szőrjátékot, zoknikat- , levelekkel (mindig cseréltük alatta) kibélelt lakosztálya lett. Kint élt az erkélyen és amikor már nagyocska lett, mindig kivittem sétáltatni a kertbe a két bugyuta kutyánk legnagyobb izgalmára. De nagyon fasza, bátor kis sünöcske volt Sünő - más nevet nem is adtunk, mert tudtuk, hogy ősszel el kell engednünk :(( - megfuttatta még a bazi nagy farkaskutyu Rexinket is. Szokta hát az erdei létet; effektív fast food-on élt, mert a bogár egyik fele már a szájába volt, míg a másik vége még mozgott előre...

És egyszer őt se találtam. Abból a magas síkosfalú dobozból kibűvészkedte valahogy magát a levelek, rongyok közül! Újabb őrjöngve keresés, minden gyerekem mozgósítva, vad zokogásba fúló telefonok a franciákkal tárgyaló férjemnek a munkahelyére: Nincs meg a sün!!! Sírás-rívás, rohangászás, szomszédok röhögése. Aztán az erkélyünk alatt - hálisten földszinten lakunk, de az is volt több, mint másfél méter zuhanás neki - valami döglött cementes zacsin kuporogva megtaláltuk végre este az elemlámpa fényénél. Mivel volt egy olyan szokása, hogy folyton a hátára köpött, így ezentúl csupa fehér folt lett a tüskés háta a folyamatos cement-prüszköléstől. Mindenre igen elszánt, önfejű egy jószág volt: ha fel akarta tornászni a hájas seggét azon a két lépcsőfokon, ami a szobánkba vezetett, addig izmozott (Norbi dupla0 hozzá képest!), amíg odajutott. Úgy nézett ki hátulról, mint az öregasszonyok: óriási szétült, lapos cipészpopsi alatta meg vékony, görbülő lábak... Aztán azokon sebesen ezerfelé robogott, nagy igyekezetében sokszor meg-megcsúszva a kövön. De nem jött zavarba ettől egy percig se: kis fekete kakikukacai jelezték mindenfelé, a lakás legrejtettebb zugaiban is felfedező útját. Ha úgy hozta úri kedve, bemászott némi masszív préselődés árán még a fürdőszobába is, az ajtóba alul vágott szellőzőrésen át, mert arrafelé a kádnál sürgős dolga volt. (Most a fényképe lóg csak ott a tükör mellett...) És neki, Sün Őfőméltóságának mindenhol mindig nagyon fontos ügyei voltak! De a legédesebb akkor volt, amikor megszimmantotta a kis tálkájába rakott kutyakaját: mint Micheal Flatley plusz csapata a legjobb formájában, úgy kopogott végig a csempepadlón falásra készülve. Ha nem volt neki elég - haspókocskám! -, dühösen dobálta a tányérját, de végszükségben a szotyolát is boldogan fogadta belé (nem tudom első önálló estéjén, mit szólt, hogy sehol a betévő Pedigrée...) Szimatolt, kaffogott, szuszogott, röfögött - betöltötte a teret -abszolút önálló és öntudatosan erős egyéniség volt. És miközben nőtt és szépült (foltosan is gyönyörű lett!!)vészesen teltek-múltak a közös napjaink. Egyre dermedtebben számoltuk: szeptember, október... A gyerekek kértek-könyörögtek: mamaaaaa, hadd maradjon!! De hát ha saját káromon megtanultam egyszer régen, hogy lakásban nem jó neki! Addigra kijárta már a természet-iskolát, jól tudta, milyen hülyék bírnak lenni azok a nagy szőrös állatok(kutyák) és hogyan kell őket egyszer s mindenkorra móresra tanítani kis szúrkapiszkával, milyenek a rovarok és hogy kell elkapni azokat, mert bizony finom a vadászat íze, a fű szaga és jól esik a fák tövében a szimatolás. Azt is, hogy az ősz illata mit rejt és üzen az olyan kis állatnak, mint ő. Felnőtt lett végérvényesen...

Eljött hát az az október 5-e. Hétvégén, - szombat volt-e vagy vasárnap - nekiindultunk négyen a legnagyobb gyászban elengedni őt. Ölemben egy füleskosárral, benne meg a süninkkel. Be a vadiúj Citroenbe (akkor kezdték csak forgalmazni, csorgott is a népek nyála utána; de kit érdekelt ez akkor közülünk?) és el a Gerecsére. Oda föl, a legmagasabb pontjára már gyalogosan kaptattunk libasorban némán, nagyon lassan, hogy minél később kelljen elválnunk tőle. Nem akartuk ugyanis ott elengedni, ahol autók alá kerülhetett volna a kis hülye kíváncsi-fáncsink, vagy más baj érhetné... Kerestük hát a csúcson az ideális helyét. Hú, de soká nem találtuk! Addig is velünk volt ;-)). (Ilyesmit élhettek át most az Állakert dolgozói, amikor - hozzánk hasonlóan - ők is szabadon eresztettek 30 nagyokorúvá érett, általuk felnevelt sücikét: http://cukisag.blog.hu/?main=070217

Reméljük,gyönyörű, kiterjedt hatalmas sün-nemzetséget alapított ott a Gerecsén(szerintünk fiú volt de nem biztos ;-)! Most a kertünkben alszik egy utódja az avarban. Nagyon bízom abban, hogy megmarad nekünk sok tavaszra-nyárra, izgő-mozgó albérlőnknek, kártevő írtónak, kis szabadtéri örömnek. Ő az erinaceus europaeus L., tehát az európai, keleti sün védett állat! Vigyázzunk mi is mindenhol nagyon rá!!!!

SünDisznó az asztalon




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció