Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Több, mint ezer éve ismerik az emberek a sóletet. A X.-XI. századi Franciaországból származik, chaud lit azaz meleg ágy néven futott be ott karriert. Azért ez a neve, mert vastag dunnákkal takargatva tartották melegen azután, hogy a kemencéből kivették. Manapság is kedvelt ez a babétel arrafelé: ma már cassoluet-nak hívják. Provence-ban nagy hagyománya van de kicsit más tartalmú, mint nálunk ismert változata(paradicsom, zöldségek, stb. is vannak benne). Mi legutóbb Narbonne-ban ettünk ilyet, egy szép, Gaugain-festményre hasonlító tahiti pincérlány pazar felszolgálása nyomán: nagyon finom volt!!!

De az igazi sólet igazán nagyívű "pályafutást" zsidó étekként tudhat magáénak. Mivel a vallásuk nagyon rigorózus, több, mint 600 komoly előírást kell betartania egy hithű izraelitának. Ezek között az egyik legkeményebb, a sabbath azaz a szombat szabálya: nem lehet dolgozni akkor, hiszen az Úr is megpihent a világteremtés gyötrelmei után a hetedik napon. Még a telefonkagyló felemelése, még a sütő begyújtása, stb. is munkaszámba megy manapság is, majd 6000 évvel a Sinai-hegyen átvett kőtáblákra írt parancsok kihirdetése után. Hát még a főzés! Ezért, hogy szombaton is meleg étel legyen a családi asztalokon, a furfangosok kitalálták, hogy ezt a francia eredetű kaját már pénteken - mielőtt felragyog az Esthajnal csillag, amikortól bejön a szombat - elkészítik és elviszik a pékekhez, akik kemencéjükbe szombatig egész éjjelre betették, hogy lassan melegedve átfőjjön-süljön. Kisgyerekek vagy keresztényi jószomszédok (némi pénzért persze, mert Krisztus koporsóját se őrizték ingyen!)másnap elhozták a családnak, és amíg a tálalásra sor került, addig is dunyhával letakarva tartották langyosan a konyhában.

Azokban a szigorúan szabályozott konyhákban. Ahol a tejes és zsíros edények teljesen külön vannak tartva ma is, ahol csakis kóser - a sakter által egy nyisszantással bravúrosan levágott, tehát nem szenvedő és utolsó cseppig kivéreztetett állat - húsából készülhet a vallásilag tiszta étel: disznó kizárva!! /Olvastam, hogy Izraelben van, ahol tenyésztenek azért röfit, zebra és egyéb álnéven... ;-)/ Amúgy még tisztátalan ételnek számít - ezért az Istennel kötött frigy szentségtelenedik meg az evésével - a kagyló, csiga, rák, stb. szóval, ami nem marhából, birkából, halból, csirkéből, libából származik. Emígy a sokezer éves előírások megtartatják a vallási regulákat ebben is, mint mindenben: húst tejjel nem szabad keverni, de például, hogy maga a tej is zsírokból áll, azt hogy számolják el? De ez a vallástudósok dolga.

Raj Tamás rabbi leírja, hogy gyerekkorában náluk hogy készült a sólet, ez a történelmi étel. Ami egyébként nagyon kényes pontja a zsidó étkezésnek: ha jól sikerül, az mennybe emeli a háziasszonyt, de ha pocsék! Voltak is abból kalamajkák, ha a pékeknél rotyogó bödönöket összekeverték véletlenül, a más sóletjét cipelve haza! Ami olyan fontossággal bírt régen is, hogy Heinrich Heine, az egyik legnagyobb német költő Sabbath királynőjeként ünnepelte egyik erről szóló, szinte extatikus versében. De azt is tartják nagy bölcsen, hogy "minden sólet olyan, mint a vendég maga."

Ma is a kóser éttermek sztárja az étlapokon, és ahol nem főzik jól, onnan elpártolnak hamar a vendégek. Igen kiadós kaja, azzal is sokat humorizálnak évszázadok vicceiben az örök Kohnok és Grünök, hogy mennyit és meddig bírják enni szombattól szombatig.

Izraelben, az őshazában zsidók és arabok egyformán készítik és eszik az ott haminnak nevezett változatát, csak bab helyett csicseriborsóval, sárgarépával, néha krumplival dúsítva. Ebben nincs ellentét köztük ;-). Amúgy meg, mivel zsidó és zsidó között - emlékezzünk csak a fergeteges, mára klasszikussá érett Monthy Pyton-burleszkre, a Brian életére! - bármiből robbanhat ki életre-halálra szóló vita, így abból is lehet veszekedés, hogy fehér vagy tarkabab legyen-e a sólet alapja? De hogy gersli (árpagyöngy), töltött libanyak, héjas nyers tojás vele főzve-sütve kell bele, az evidencia!

Mindenesetre abban is egyetérthetnek a bármin azonnal vitatkozni tudók, hogy a bab nagyon gazdag energia-, fehérje- és vitaminforrása az embernek. Ha a vegák teljes kiőrlésű gabonafélékkel eszik, húspótlónak is megteszi a sok fehérje miatt. Rostanyagai segítenek a bélmozgásokban, így is óvnak a ráktól. A belőle kialakuló szőlőcukor a rostok miatt nehezebben szívódik föl, ezért soká is kerül a véráramba, tehát nem dobja meg hamar a vércukorszintet: így cukorbetegnek nagyon előnyös étel. Amúgy is tele van ásványi anyaggal: hiacin, B1-, B2, B6-, H-, C- és E-vitaminnal, béta-karotinnal, krómmal, cinkkel, kalciummal, káliummal pantoténsavval, vassal és foszforral. Azért is hasznos, mert proteáz-inhibitor anyagai a rostokon túl is sokban hozzájárulnak a vastagbélrák elkerüléséhez. Ha kellemetlen melléktünteteit (puffadás, szelek miatt tartanak tőle), - amik az emészthetetlen szénhidrátjainak "köszönhetők" - több mint 40 perces főzéssel, puhítással, fűszerezéssel (babérlevél, citromfű, stb.) kiküszöböljük, akkor gond egy szál se vele. Tényleg! Értékei miatt érdemes sokszor "napirendre tűzni" egészségünk érdekében.

Nos, én tarkababból gyártottam sóletet az előző napi kusz-kusz után a kiegyenlítődés szent szellemében... Iszonyú sok lett, pedig az 1 kg-nyi szárazbabból még megmaradt a harmada. Ezt előző este természetesen beáztattam. Mára leöntöttem, többször átmostam. Olivaolajon (nem is libazsíron, ami anno előírás volt) pár fokhagyma gerezdet megpirítottam kicsit (vöröshagymát most nem találtam otthon, de az is jó bele persze), arra ráöntöttem a babot. Kis kavarás után durumliszttel rántást csináltam, pirospaprikával megszórtam (ez se autentikus, de én szeretem) és fehérborral felengedtem egy kicsit. Meg vizet is öntöttem keveset hozzá. Aztán összekevertem kb. 20 dkg gerslivel (árpagyöngy), de ez sincs kőbe vésve, kinek mennyire sűrű a gusztusa.

Elkezdtem rétegezni: egy adag füstölt libamellet felvágtam szeletekre, és azt helyeztem el szépen a gerslis babban. Közéjük dugtam három, héjában hagyott nyers (jól lemosott!) tojást is. Aztán babbal fejeztem be a nagy művet. Megsóztam, de csak picit, mert a libahús már eleve sózott. És fedő alatt kb. három óra alatt szépen összeérve az ízekben, minden megpuhult, megfőtt. Nekem olyan edényem van - ál-AMC: hasonló a technológiája, de nem annyira nehéz és drága -, ami elég vastag fenekű a meleg tárolására és hőszabályozós tetejű. Ezekben alig kell víz az étel alá, ezáltal nem a kilöttyintendő vízbe oldódik ki az értékes beltartalom a vitaminokkal-ízekkel... Nos ebben fődögélt a sóletem kerek 3 órán át, a legkisebb lángrózsán a legtakarékabbra állítva. Mivel a fedő ezeken a lábosokon nagyon passzentosan zár, jóformán kuktaként párolja az ételeket; elég is, ha már felforrt, a legkisebb tűzön hagyni, sőt el is lehet zárni. Néha megráztam, utána öntöttem kis boros vizet, kóstolgattam a babot, mennyire kemény. Más dolgom sem volt vele. Illatozva dolgozott magában rendesen ;-).

Tálaláskor meghámoztuk a tojásokat és befaltuk a méretes adagokat a fiammal, a legnagyobb magyar gourmet-val. (Ha má' francia felvágás :a gourmand azt jelenti, hogy nagyétkű, falánk. A GOURMET jelenti az ínyencet...) Szerinte jó lett. És ezt a Patkó Bandi étterem választékának alapos "feldolgozása" után jelentette ki, mely helyen mindig is betegre zabálja magát finomságokkal! Tehát adok a véleményére.

Hogy a többi ipari mennyiséget hová teszem, előttem is rejtély. Lehet, hogy van mélyhűtős Kohn és Grün-vicc is...