media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Gabriel García Márquez Kolumbia egyetlen Nobel-díjas írója - akire annyira büszkék az ottaniak, hogy szeretettel Gabonak, Gabitonak becézve emlegetik - pedig már régóta nem is ott él. Mexikóban, Európában alkot, hiszen hazája sajnos régen nem a béke szigete, hanem a drogbárókkal vívott harc, a gerillák fegyvereitől hangos csetepaték vidéke. Mindenesetre azért bárhol is jár a nagyvilágban, ő e térség egyik legnagyobb hatású szülötte. Például 11 éve a kolumbiai gerillacsoportok valamelyike elrabolta egy volt elnök fivérét azért, hogy teljesüljön a követelésük: Márquez legyen az ország elnöke. "Nobel, kérjük, mentse meg a hazát!" -írták neki.

Egy karibi kisvárosban, Aracatacában látta meg a napvilágot 1928. március 6-án.

Ez a vonzó férfi - a nőkhöz nagyon értő, róluk mindent tudó és elmesélő - mindig is a haladó eszmék híve volt és maradt. Sajnos ebbe beletartozik Fidel Castró iránt érzett szimpátiája is, amiről sose nyit vitát. Az, hogy szeretett Fidelje mit is művel a kubai néppel fél évszázada, annyira nem gondolkoztatta el még. Neki mindig is a Moncada-laktanya forradalmár hőse marad ő, Che Guevara örököse... Meg azé a Simon Boliváré, akiről szenvedélyesen írt; minden emberi oldalát - még szorulásra való hajlamát is - megmutatva A tábornok útvesztője című életrajzi tényregényében. Mert Gabito szerint írni csak így szabad és lehet; hogy József Attilát is idevonjuk: "Csak pontosan, szépen /ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes."

A latin-amerikai újságírók fiatal generációját kinevelendő, 1996-ban háromnapos kurzust indított. Ezen vett részt egy fiatal nő, Silvana Paternostro, aki róla szóló élményeit megosztotta másokkal is cikkében; most sok részletet tőle idézünk, mert nagyon plasztikusan hozza elénk a folyton fehér ruhába öltözött amorozó-írót. Azt a mindig elegáns, azt a mindig éberen figyelő embert, aki közvetlenül áradó meséivel lenyűgözte őket is ugyanúgy, mint az egész olvasó emberiséget.

Gabriel, az ő Gabitojuk kedvesen és nyíltan tárta föl előttük módszereit, melyek még mindig a hírlapírásban gyökereznek. Mivel ő is így kezdte, tehát tudja és vállalja, hogy a tudósítás egy olyan teljes sztori, ami akkor jó, ha az esemény tökéletes rekonstrukcióját adja. Minden részlet számít, és amikor ő regényt ír, amelyet a "mágikus realizmus" - csak neki kitalált - kategóriájába próbálnak gyömöszölni az irodalmárok, akkor is a valóságból indul ki. Azt mesélte a slapajoknak (fiatal újságírók beceneve volt ez múlt században nálunk), hogy ha egy könyvben a kis apróságok megfoghatóan igazak és leellenőrizhetőek (pl. volt-e aznap tényleg holdtölte, amikor arról ír), akkor az olvasó mindent elhisz a továbbiakban. De szigorúan szét kell választani szerinte az interjút - két ember egymásra figyelő beszélgetését - és a tudósítást!

"Az olvasás hipnotikus állapot....." - figyelmeztette őket. "Ha az író megakad, az olvasó felébred, magához tér, és abbahagyja az olvasást.... a valószerűség és a ritmus segítségével folyamatosan, megállás nélkül bűvölni kell az olvasót." - csupán ennyi a világsikerre a recept. Egyszerű, nem?

Levegőt kell hagyni, mondta még, vesszőkkel lélegeztetni kell a szöveget. "Az elbeszélésben muszáj követnünk egy szálat. Ha nem, megrekedünk. Még Cervantes is elveszített egy szamarat, és a lehető legkevesebb szamarat szabad elvesztenünk." -idézte a fiatal nő mesterét.

Legnagyobb sikere, a Száz év magány-nyal való berobbanása az irodalmi világ életébe. A szép, földevő Remediosról és faluja életéről szőtt realista meséje teljesen elvarázsolta a földkerekséget. Ő szerényen azt mondta a fiataloknak, hogy Remedios mennybe szállása arról jutott eszébe, ahogy fehér repkedő lepedőket látott a fényben, amint egy nő teregetett kinyújtózva a nap felé. Nem csak a fantáziájára bízta tehát a dolgokat. Mindig kell egy valóságmag! - figyelmeztet újra és újra. Ezt a szétágazó családregényt most a Vígszínház tűzte dramatizáltan műsorára.http://www.port.hu/pls/th/theatre.directing?i_direct_id=10732&i_city_id=-1&i_county_id=9&i_cntry_id=44

Írt regényt nagyszüleiről - Szerelem és halál kolera idején -, írt hajótöröttről, írt emberrablásról, mostanában pedig élete regényét is megfogalmazta. Köröztek az interneten egy neki tulajdonított DE hamis levelet is, miszerint orvosai tanácsára visszavonul az közélettől és az alkotástól, így ezúton utoljára még - giccses - tanácsokkal látja el rajongóit. Neki erre semmi szüksége nem volt/lesz, hiszen műveinél jobb útmutató nem kell tőle. (Persze nála sem egyenletes a színvonal, én például - az ő szavaival élve - igen éber maradtam az Azért élek, hogy elmeséljem az életem című könyvénél. Le is tettem. Nem sikerült akkor a hipnózis általa...)

Könyvfesztiválon megvettem viszont azt a Magvető gondozásában változatlan másodnyomásban megjelent regényét, amit 1994-ben alkotott. Állandó magyar fordítója, Székács Vera ültette át magyarra, ahogy mindig is szokta, magas színvonalon. Azt mondják, akik értik a spanyolt, hogy Gabito gyönyörűszépen fogalmaz anyanyelvén. Ebben a most olvasott könyvéből - A szerelemről és más démonokról - is kiderül ez, noha persze csak áttételesen...

Nőről, vágyról, a sűrű-fojtott déli világról ad hírt most is. Biztos megint minden teljesen valóságos itt: a néven soha nem nevezett város kolostorának bontásából származó ereklyék, csontvázak hátborzongató története. Lehetne ez a helyiség Bogota, ahol fiatalkorában elveszítette az elnökjelölt meggyilkolása okozta felfordulásban az első írógépét, lehetne Cartagena, ahol pár hónappal később - otthagyva az unt jogi tanulmányokat - újságírótanoncnak állt, vagy esetleg Barranquilla, ahol feleségét, Mercedest megismerte, amikor belehúzott a szakmába.

A lényeg nem is ez, hanem az 1749-ben játszódó, pár hónap alatt a legborzasztóbb végkifejletig futó sztori. A főhősnője megint egy mitikussá növelt nőfigura, akit aztán szentként is kezdtek tisztelni halála után: a tizenkét éves kreol lány, Sierva María de Todos los Ángeles, aki Casalduero márki egyetlen gyermeke. Akinek olyan sűrű és hosszú vörös haja volt, hogy menyasszonyi fátyolként húzta maga után. A mámorító rézbozont, amely csak nőtt és egyre nőtt a befalazott kripta mélyén e rég halott kislány koponyáján, ez a baljós látvány indította el az akkor 25 éves srác fantáziáját és oknyomozó kedvét. Hiszen ezen a sírfeltáráson 1949-ben ő még csak úgy vett részt, hogy újságírói rutinmunkának fut neki szerkesztője akaratát teljesítve. De a tűzlobogású hajcsoda a halált is legyőző erejével más utakra lökte... E szimbólumnak eredt a nyomába, s e nyomán tárta föl az akkori kétesen-kéjesen izgalmas, buja történetet. Jó kis ellentmondás: egy hulla csontjait látva kezdte el szenvedélyesen kutatni az életet, hogy az érzések örök diadalát ünnepelje minden sorával.

A gyereklány veszett kutya harapásától halt meg a történészek szerint. Abban a korban, azokban a higiéniai viszonyokban ez nem volt se különös, se érdekes. De Gabriel García Márquez könyéből kiderül, hogy az a tényleg beteg kutya, amelyik bokán kapta a piacon a születésnapi ünnepségére készülő Siervát, nos, az volt a legkevésbé megveszekedett az egész városban. Inkább azok az emberek voltak szörnyűek és a gyerekre nézve a legkárosabbak, akik életében körülvették és meg akarták menteni...Leginkább saját magától.

Ilyen volt az anyja, a valahai szépasszonyból a kakaó és erjesztett malátalé miatt teljesen tönkrement élőhalott, aki gyűlölt mindenkit, főleg saját magzatát, aztán a nemesi papa, aki enyhén debil fiúként anno nem mert nagyhatalmú, dúsgazdag apjával szembeszállni szerelméért. Majd belesodródik és a legnagyobbat lök az események menetén maga a város püspöke. Az iszonyú végjátékban feltűnik és prímszerepet visz az apátnő, aki apácái élén a többi mellékszereplővel együtt így vagy úgy, de a kicsi kínhalálát okozza. Feltárul a sodró mesében körülöttük az Indiák - akkori neve Dél-Amerikának - buján tenyésző mégis tespedt világa, esőbe-verejtékbe fúló forrósága, mely ebben a párában sokféle nációt összekavarodását hozta. Itt e különleges helyen, ahol a rabszolgák hite, ami használati tárggyá alacsonyodott életüknek valami tartást adott, teljesen elkülönült az inkvizícióba torkolló katolikus buzgalomtól, ami a fehéreket jellemezte.

A kis márkilányt anyja nemtörődöm utálata miatt rabszolganők fekete karéja vette körül, ők fonták-fésülték születési fogadalomként megnövesztett vörös haját, ők aggatták rá védő láncaikkal az óhaza: Afrika istennőinek erejét, és az ő nyelvükön beszélt leginkább a spanyol helyett. Előkelő kreol szépség volt mégis a megvetett feketék életét élte és élvezte, amíg hagyták neki. Apja - aki fiatalon a palotájukkal szomszédos elmegyógyintézet ápoltjába volt szerelmes, de őt nem vehette el - második felesége, lánya anyja mellett teljesen begubódzott és tönkre ment. A Bernarda okozta sokk - hogy őt se férfinek se apának nem tisztelte - mindenkitől elfordította. Csak a kőkemény gyűlölet tartotta a házaspárt egymás mellett. Amikor kiderült, hogy a kicsit veszett eb marta meg, a nő, - aki az "anyja" volt - egyszerűen halálát kívánta. De az apatikus papa életre kelt ettől a veszélytől. Meg akarta gyógyítani a gyereket abbeli félelmében, hogy elveszítheti, anélkül, hogy megismerhette volna valaha.

De késő volt felhorgadása: lánya a rabnőkhöz szökött a puccos lakosztályokból, ott folytatta volna életét a mandinga, kongói és egyéb afrikai nyelvű asszonycsapat élén. Ám rangja lett a végzete. Elkezdték gyógyítgatni a márki-apa parancsára és ebbe kis híján belepusztult, holott nem is volt beteg. De híre ment annak, hogy mennyire őrjöngött a fájdalomtól, amikor "kezelték", és a püspök, e harcos egyházfi parancsba adta, hogy ördögűzést kell rajta végrehajtani. Hiszen aki ilyeneket tesz, az a gonosz martaléka. Márki lánya meg pláne nem viselkedhet így. (Bár csak kreol márkik voltak ők, akiket a fehérek boldogan lenéztek ezért.) Parancsra tehát bekerült szegényke a Santa Clara kolostorba, ahol az apátnő nemcsak őt, a félvér lányt meg a papáját vetette meg, de a püspököt is teljes szívével. A legvadabb szabadságszimbólum, a tenger mosta klastrom falai a kielégületlen apácák sóhajaitól voltak hangosak, és a vöröshajú gyerekben - a néger konyháslányokat kivéve - mindenki ellenséget látott, aki furcsa dolgokat tudott művelni démonjai segítségével. A kicsi meg rá is játszott erre a stupid vádra, mert fogolyként ez maradt egyetlen szórakozása.

A püspök utasítására bizalmasa és segítője, a könyvtár megalapítója, Cayetano Delaura atya el is kezdte volna a "műsort" vele. De bizony arra nem számított ez a higgadt 36 éves férfi: elhivatott pap, fényes állások jogos befutója, hogy végzetes szerelemre lobban majd a rab Sierva iránt. Hősiesen küzdött, amíg bírt ellene, de mindhiába.

És a regény ennek a mindent felemésztő érzelemnek a története. Annak, ahogy ez a két, teljesen más körökből jött, más szellemi, gazdasági viszonyok közt létező ember ráébred egymásra, saját érzelmeire, és meghódol előtte. A kicsit vadóc lány és a felnőtt, mindig könyvekhez vonzódó, mélyen hívő pap. A két szűz. Nem pedofil, nem gusztustalan, ahogy a lélekben nagyon idős lányka és az életben-érzelmekben alig eligazodó pap egymás mellett fekszenek lopott éji óráikon a kolostorcella börtönpriccsén. Alig sejthető testiség van csupán köztük; de mert a külvilág egyre vadabb ellentámadásba lendült ellenük, hát egymásba kapaszkodnak így merítve erőt a szerelmükből.

A józan ész szava, az hogy Sierva nem veszett, nem megszállt, csak egy megrémült és vad kislány, már rég csupán egy-két ember ( pl.: a zsidó orvos, akire feni a fogát az inkvizíció) lelkében pislákolt. Pedig az alkirályné is bevetette magát a kicsike érdekében. Ám a püspök - súlyosan asztmás beteg öregember - kemény példát akart statuálni. Azon az áron is, hogy ezzel kedvenc felolvasóját, Delaura Cayetanot, a szerelemtől sújtott papot elveszíti. Mint ahogy ő sem, már senki nem bírta leállítani magát. És a tragédia bedübörög a fülledt és nyomott városba, ahol az egyes emberek jószándéka valahogy mégis lincshangulattá áll össze.

Először a papot fosztják meg állásától, leprások közé száműzve őt, aztán eltűnik a széthízott mama, majd a márki is csak hulláját hagyja maga után valahol a birtokára vezető út mentén. Elpusztul a két gyóntatóatya is: egy afrikai nyelveken beszélő inkvizitor és maga a püspök, akik Sierva lelkét mindenáron meg akarják menteni. Végül megölik Sierva Mariát is. Először "csak" csodahajától fosztják meg durván és megalázóan -, pedig az fogadalom volt az életbe maradásáért cserébe csecsemőkorától -, de így széttapossák egyúttal a lelkét is. Nem csoda, hogy ezek után a teste is feladja...

Ráadásul a legkegyetlenebb módon, abban a hitben kellett meghalnia, hogy párja megcsalta és a legnagyobb bajban elhagyta őt; sose tudhatta meg, miért is nem jött hozzá többet a férfi egy bizonyos nap után. Ez a vadul áramló érzelem a Karib-tenger menti falvakban annyira megindította ez egyszerű embereket, hogy szentként imádták a gyereklányt kiszenvedése után. Vörös hajzuhataga, ami halála percében azonnal kiserkent meggyalázott, kopaszra borotvált fején, és csak nőtt, nődögélt évszázadok alatt is sírboltja nyirkos magányában, ennek biztos jele volt a népek szemében.

Márquez gondosan körültekintő társadalom- és lélekrajzzal, tényleg varázsolóan mesél erről a spanyol, afrikai, kreol, indián, mesztic, zsidó, portugál keveredésű kultúráról-életről. Az őrültek és a józanok közti hajszálvékony határról, amit mindig át- meg áthágnak... A szerelem mindent elsöprő és mégis annyira szelíden megélt erejéről. Az egymásba merülés mindent elviselhetővé alakító segítségéről. A kibírhatatlan időjárás okozta természeti és a belső emberi viharok rohasztóan mállasztó hatásáról. Tényleg csak az utolsó szó elolvasása után ébred fel az ember ebből a könyvből. Elkábultan... Sikerült a mágia.




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció