media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Porzik a siker útján a Spamalot-vágta




Serbán Attila Herbertként szenved

A netezők életét megkeserítő szó, a spam/levélszemét/ tulajdonképpen a legótvarabb hulladékokból összeütött angol dobozos löncshús neve. Ezt emelte a legendás Monty Pyhton Repülő Cirkusza - http://hu.wikipedia.org/wiki/Monthy_Python - egy olyan marháskodás címévé, mely végül stílusikon lett. Tehát 1975-ben a szarból mégiscsak várat emeltek kitalálva ezt az angol történelmet kíméletlenül fricskázó filmjükre http://www.youtube.com/watch?v=XcxKIJTb3Hg jellemző fogalmat. Mindössze 150 ezer fontból Skóciában meg is rendezték, noha a pénz még arra sem volt elég, hogy pár nyamvadt élő lovat vegyenek... Viszont örök nyereségként így pattant ki fejükből a mára klasszikussá vált poén a kókuszdiós ugribugri " lovaglással"! Látva vergődésüket, még a Pink Floyd és a Led Zeppelin is beszállt adománnyal e bulijukba. Erről a szintén dicső közelmúltról a Wikipédián illetve http://montypython.lap.hu -on lehet csemegézni.

Rajongóik számosan vannak azóta világszerte, így mi is - hála Galla Miklós fordítói és terjesztői hevületének - jó ideje megismerkedhettünk már az hat angol őrült zsenivel. Mindegyikük a fanyar szigetországi humor mintapéldánya (Gilliam meg az utánozhatatlan animációjuk mestere), olyannyira, hogy hármat közülük be is választottak minden idők ötven legjobb humoristája közé. Második lett itt John Cleese - lásd munkái közül a Hülye Járások Minisztériuma avagy a Waczak Szálló - megérdemelten! Ezért nem túlzás, ha klasszikusnak nevezem őket, mert amit ők karikírozásba, nevetésbe ágyazva lefektettek történelem-, nép-, magatartásvizsgálat címén, az máig utolérhetetlenül friss, aktuális, sőt hálisten nyolc napon túl se gyógyul, inkább elgondolkozásra ingerel. Boldog nép lehet az, amelyik röhögve kibírt/ja Montyék kíméletlen és minden apró nüanszra lecsapó pengeéles poénjait, - vegyük csak Arthur királyékat meg a Brian élete főhőseit, a zsidókat - pedig hát lett volna okuk tartósan megsértődni és hisztériásan őrjöngeni, olyan durva látleletet adtak róluk a (sok-sok női szerepben is brillírozó) akkori fiúk. De a nagyság pont elviseli a rajta vihogást is, sőt önmagán tud a legnagyobbat röhögni - szerencsésebb országokban ez már csak így megyen... (Amerika is elég jól tolerálja a South Park bicskanyitogató agymenéseit jó ideje már.)

Mivel szilveszter délutánját megnézhettem - már februárra! is hiánycikkek a jegyek a Madách Színház Spamalotjára - a dugig telt nézőtér pótszékén ezt a külön engedéllyel egyedi pestire plántált előadást, azt kell mondjam, ha ekkora érdeklődés van erre, akkor még sincs itt, a végeken se veszve minden! Hiszen - szeptember óta - emberek ezrei lettek beoltva e nagydózisú mosoly-vakcinával, ami önelégültség, felfuvalkodottság, mások kirekesztéséből kovácsolt álöntudat és egyéb néphülyítő vész ellen véd. A nevetés, sőt röhögés könnyes erejével felvértezve, a felhőtlen jókedv szárnyaival, amik elemelnek a sötét komor napi valóságunktól, bár minden percben azért utalnak is rá.

Mert Szirtes Tamás rendező teljesen a jelen Magyarországára szabta - Bárány Ferenc fordításában és egy dala segítségével - eme "antik" angol löncskonzerv bádogruháját: az itteni v/iszonyok köszönnek vissza a nemesen hülye brit múlt honosított kavalkádjában. Azok a tüneményesen színes-szellemes jelmezek, melyek Rományi Nóra, illetve díszletek, melyek pedig Rózsa István munkáját dicsérik minden őrült ötlet kiváló támogatói. Nem vallanánk szégyent sehol ezekkel, gazdagabb tájékon se. Mert a régi filmből aztán - az idő, a divat, na és a pénz parancsára is - 2005 márciusában New York-i musicalbemutató lett, amit egy év múlva tomboló londoni West End-siker követett; s íme három év múltán már mi is tapsolhattunk gyalogéknak! (Tony-díjjelölések özöne és 3 el is nyert kitüntetés rangsorolja a darabot.) Tökéletesen illeszkedik hofisan elszabott Pestünkhoz ez az egész tohuvabohu és ettől is lesz szerintem olyan sikerszériája, mint a sok évtizede futó Macskáknak... Minden részvevő megérdemelné ezt, mert - oké, a szilveszter is dobott a hangulaton, biztos, de - olyan lubickolás csaptak a színpadon poénokban, zenében, dalban, mozgásokban (koreográfusuk a híres Fekete Vámpír, Tihanyi Ákos, karmester: Zádori László), hogy csak na! Tényleg élvezik ott fent is minden percét és ez a hangulat a kiérlelt és pesti kabarésra fazonírozott vicceken túl is hat a nézőkre.

Miután laza kezdésként a hamiskás zenészeket nemes egyszerűséggel lelövi a felajzott karmester, a dörrenésekre aztán tényleg úgy elgaloppírozzák magukat a szereplők, hogy meg se állnak a kétrészes mű végéig! A kókuszdió csattogására saját lábán lovagló király - Barát Attila leheletnyi fenséges komolyságot azért mindig megőrző, édesen idézőjeles alakításában - rögvest két Fábry Sándor-imitátor őrszembe botlik lovaghajkurászós útján. Ezek - végigvihogva "pazar" vágtáját - el is kergetik Tüdő-izomcsávós rizsájukkal a koronás vándort, Patsy-val, az ő csörgő-dobogó hű csatlósával együtt. A kietlen brit vidék Sancho Panzáját Ömböli Pál adja, aki tekintélyes termetét meghazudtoló keccsel táncolja és énekli el jóval később a mű legnagyobb slágerét a Felhők mögött mindig kék az ég címűt (átvéve a a Brian életéből). A lankadó élcsapat térítő útja során ezután belefut egy zavaros, anarcho-szindikalista forradalmár-bölcsész dumát pöszögő nyomoroncba és b. anyukájába, ott a mocsárvilág kellős közepén. Már-már fokozhatatlan az abszurditás , noha ezt a vonalat nem is annyira a huszon-harmincévesek értékelik nyerítve, mint inkább az ezt cucilizmusként bőrükön megélt idősebbek...
Nagy Sándor, aki -színészsége mellett - az Adagio-énektrió legolvadóbb nézésű tagjaként tipikus bel ami, ebben a szerepében - végighadarva egy rövidített Marx-Engels-Lenin összest - lenyűgözően szellemes. Síkproliból Sir Galahaddé transzformálódva aranyszőkén is végig humoránál van, egészségesen kitörve az olajos pillantású, fekete hajú "nők kiskedvence vagyok"-dobozból. Mint majdnem mindenki - kivéve az egyetlen valódi nőt, a Tó Tündérét - ő is több szerepet alakít (mást-mást előadásonként és egy este is jó pár félét), így ezen túl még a mocsok erőszakosan nősíteni akaró királyi apukát illetve a rettenetes Fekete Lovagot is előadja... Az ő felszalámizása valódi szcenikai bravúr. Az egész sztorit persze egy lelkes real angol /öltönyös/ történelemtanár vezeti fel - Serbán Attila egyik arca a négyből - és mivel gyorsan beszél, az elején bemelegítésnek egy kis magyaros tatárjárásos katyvaszt, amolyan "mongol vagy angol, egyre megy vazze!" -revüt is kapunk. Szirtes azon törekvése, hogy ne csak a brit de a hazai vérzivatarok is feltűnjenek, igen frappánsan kavalkádos tömegjelenetben tárul elénk. Plusz sikerül így behoznia a színre a régi Monty Python-truvájt, a nyers hallal pofozkodást is. Nálunk épp ezt a mongolok viszik véghez, de így is simán belefér a dilibe.
Ha már említettük az egyetlen - a filmben nem is szereplő, csak a zenés színház kedvéért megírt - hősnőt, emeljük meg kalapunk Molnár Szilvia hangi, testi és egyéb kvalitásai előtt: a Lohengrin fennköltségét kifigurázó csónakjelenetben, de a többiben is - jó alakján csodaszép jelmezben - hatalmas karikírozókészséggel alakítja a mindent magának akaró-kikaparó díva szerepét a tünde szendeségét félredobva. Még a vasfüggöny elé odahengeredik a koszba, csakhogy ő látszódjék utoljára a tapsorkánban. A másik nőt - Monty-ék hagyományaihoz hűen persze - egy férfi, Galbenisz Tomasz adja, aki épp olyan randa sipítozós vénség, mint az ő klasszikus angol öregasszonyaik, sőt jobb pillanataiban teljesen Bakó Mártára hajaz. Concorde alakítása az ő nevéhez fűződik szilveszter délutánján.(mivel mindegyik figura hármas szereposztásban lép színre, változik, ki mikor kivel ökörködik éppen együtt, nehéz is felismerni a maszk alatt az egyéneket. Segítségül itt a hivatalos lista: http://www.madachszinhaz.hu/Program/Szereposztas/Spamalot.php )

Szilveszter délutánján Sir Robin Weil Róbert, Sir Lancelot pedig épp Nagy Balázs volt. Mindegyikük hálás magánszámokat kapott lovagként a rendezőtől, mert a mindig maga alá csináló, gyáva Robin énekelheti-táncolhatja a "mindenhol keresni kell egy magyart" témájú nótát, ami a Szent Grál keresésének legfontosabb teljesítendő feladatát - a Madáchba bekerülést és fellépést - jelenti. (az eredetiben persze egy zsidót kell találniuk, mert az ottani célkitűzés: bejutni Broadway-re, csak így teljesülthetne). Sir Lancelot pedig, miközben "hősleg" kiszabadítja a fogoly Herbertet, belé szeret és hipp-hopp rájön, hogy jé, ő tulajdonképpen homokos... Ez természetesen fergeteges tempójú és ruhájú melegbár-hangulatot indukál a cuki fiútánckar hozzáillő mozgásával. Ezentúl Nagy Balázs még a vitrolos nyelvű francia gúnyolódót (minden angol rémálmát) és a gördeszkán cirkuszi vénával a magasban száguldozó Tim varázslót is alakítja - bár negyedik szerepében, a Ni-t mondó Főlovagként meg épp a legyökerezettséggel hat... Weil pedig a bepisilős Robinon túllépve ájtatos szerzetesként idegőrlő időhúzással motyog a fenevaddal szembeni élet-halál harcban. Mert az események a Nyúl - fa és vér - jegyében zajlanak persze.

Serbán Attila formálja meg - a történész, a Hullajól érzem magam-táncban bizonyítgató pestises öregapa és a pimasz lantos mellett - az angyalarcú, hímző(hámozó) szendén picsogó Herbert királyfit, kit gonosz apja (Nagy Sándor) erőszakkal akar - óh, borzalom!! - megnősíteni... Szőrmepomponos hálóingecskéjében, aranyló bubifrizurája alól ártatlanul pillogó szemecskéjével és a függönyök sőt minden textil iránti olthatatlan érdeklődésével tüneményes nőlelkű androgünt játszik, aki a zord önkény ellen nagyobb drámát bír rendezni hangban és táncban, mint száz sárkányőrizte igazi királykisasszony... Annyi kényeskedéssel és mórikálással teszi ezt, ami még épp nem ciki de jól érzékelteti a természet eme elfuseráltsága miatti bánatát. Hős Lancelotja karján meglelve helyét a világban, aztán ki is simul teljesen. Poénok itt is röpködnek bőven e lila, lányos fiúszobában szóban, dalban, mozdulatokban.

Végül a már teljesen "megdolgozott" közönséget is bevonják a játékba, hiszen a Szent Serblit - nagyon jó a rajzos, vetített Gilliam-féle körítés is - egy néző (fiatal srác) széke alatt leli meg végre a válogatott csipetcsapat annyi megtöretés és hercehurca után. A gyereket (hogy ő is beépített-e, nem tudom, de kellőképp meg volt lepve) felhívják magukhoz, sőt kitüntetve bevonják a Kerekasztal Lovagjai körébe, mintegy ezáltal is hirdetve a nézők és a színház megbonthatatlan egységét és barátságát. (ez az állandó jelzői szerkezet kis visszautalás a kezdeti marxi-lenini hablatyra...)
Két részben játsszák, végig gördülékenyen mulattatva és nevetésben fürdetve a közönséget és magukat. A teljes asszociációs elengedettség meglátszik mindenben (ami nem jelent fegyelmezetlenséget, mert iszonyú precíz a tánckar, jól cseng mindenkinek hangja, tökéletes az összhang a szereplők közt), hisz például a franciák Arthurékat ekéző jelenetében - végső biológiai csapásként az utált angolokra - Charles De Gaulle-tól Edith Piafon keresztül Marcel Marceau-ig (híres pantomim művészük) mindenki trikolóros fodrokban ropja a kánkánt...Ami a két, csatorna elválasztotta szomszédvár örök ellenségeskedésének nagyon találó pár perces, szájbarágás nélküli összefoglalása.

És ez minden percükre igaz. Ettől tüzijáték és önfeledt bolondozás a magyar Spamalot a szigorú koreográfia, a nehéz szövegek/énekek és a bonyolult színpadi trükkök - festett díszletek mozgatása, stb. - dacára. Voltak olyan felvetések a bemutató környékén, hogy ez sajna nem száz százalékig Monty Python... Hogy is lehetne az itteni alapanyagból?! De a nagy hatosfogat szelleme nem veszett el, csak némileg átalakult, ahogy minden adaptációnál ez megtörténik. Érthető az is, hogy a Madáchban Montyékkal ellentétben, nem adják annyira a musical durván karcos kritikáját, lévén azért ez a közegük. Ami a lényeg, hogy olyan profi mulattatás zajlik, amelybe azért öniróniájuk is bőven elfér - például a "minden musical elejére, közepére, végére kell egy olyan dal..." című számaik veretessége ezt hangsúlyozza. Szóval élvezzük jó sokáig ezt az angol löncshúst magyaros tálalásban, hisz oly jóízű végeredmény!

Fotó: Berkovich Kata




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció