media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Mexikói receptből magyar szappanopera-alapanyag

Dr. Lévai Katalin, mint szociológus, egyetemi docens, külföldön vendégprofesszor, ex-esélyegyenlőségi miniszter, EP-képviselő és fiatalos szép nőként nagymama - http://www.drlevaikatalin.hu/index.php?pg=menu_70 - irígylésre méltó sok szegmensét ismerheti a női létnek. Számos tévés, rádiós és egyéb pódiumbeszélgetés vendégeként gyakran fogalmaz úgy, hogy írói munkássága (három könyve jelent meg eddig) csupáncsak más dimenziójú folytatása, kiterjesztése tudósi/esélyegyenlőségi tevékenységének. Amit természetesen a nemek közti egyenlőségért, a női sorsok komplexivitásáért (család, karrier összehangolása, stb.) folytat. Hogy kormánytagként ez mennyire sikerült neki, nem tudom (hogy már nem ott a minisztériumban van, tartok tőle, annak a jele, hogy nem nagyon) - de volt abból némi habverés, hogy miniszterként épp a legkiszolgáltatottabb nőknek, a prostiknak nem adott öt perc esélyt se arra , hogy beszélhessenek vele téte á téte a bajaikról http://www.nana.hu/index.php?apps=cikk&cikk=17874... Idén elszenvedője volt a melegfelvonulásra zúduló atrocitásoknak, mint eme rendezvényt támogató politikus. Ezentúl is sok helyen tündököl valóban elegánsra és mutatósra tunningolt külsejével, óriás plakátokon, lapok hasábjain, show-kban - legutóbb a Szuláknál, az azóta elhunyt Albert Györgyivel, mint írónők egymást közt - hogy így promótálja regényírói működését, melyet egy erotikus könyvvel - Párnakönyv és más mesék, borítóján a szerzővel - kezdett meg



és egy elcsépelten hálás témájú - újabb - szerelmi történettel, a Vörös szőnyeg cíművel folytatott. Ez utóbbi az ő jól ismert közegéből választott főhőst, hisz a férfi szereplő politikusként használta (ki) alacsonyról magasra vergődött színésznő szeretőjét.
Most megjelent legújabb, harmadik műve, a Varázskert, mely Gulácsy csodás festményére utaló cím - fut is pár értő kört erről beszélve.... A borító az írónőjéhez illően decens: jobb alsó sarkában vágyakozó lány hever, kinek teste vöröses ködbe vész, így sejteti, hogy nem a legszárazabb filozófiáról lesz itt elsősorban szó... Nekem vitairatként fukcionál. Mert ez a merészen pajzánnak kikiáltott szerzőnő (Egy komentelő idézte erre a nagy színész, Bánhidi László - ő volt Matula - örökbecsűjét: "Akinek rendben van az emésztése, nem beszél folyton a szarásról!" :-D) - aki mindig megragadja a lehetőséget itt is, hogy tényleg elismerésre méltó tudását elénk szórja kicsit kényszeredetté, mesterkeltté téve a nyelvezetét - engem sajna nem csigázott fel és el a hevületével.
Korom, világlátásom, tapasztalataim alapján pedig én lennék az elsőszámú célcsoportja ennek az Alexandránál megjelent mutatós kis könyvnek, hiszen ötven jóval elmúltam, - az írónő nálam egy évvel fiatalabb - felneveltem két gyereket (unoka sajna még nincs), évtizedek óta ugyanabban a házasságban élek és ráadásul értelmiségi életet próbálok hazudni magamnak azzal, hogy írkálok meg járom világot, stb. Tehát engem kéne a legjobban megérintenie ennek az opusznak, mely 247 oldalon boncolgatja egy - nevesincs - negyvenes hölgy egyes szám első személyben elrebegett sorsát. Arról van szó, hogy amikor húsz év elszáll valakivel párban, amikor elmegy a felnövőfélben lévő fiúgyermek a háztól, tehát a házastársak magukra maradnak, milyen kiürülés, elszürkülés veszi kezdetét, s ettől mennyi minden szép tűnik el örökre a mindennapok iszamos medrében. Kérdés az, hogy lehet ezt az űrt pótolni? Van válasza erre, ami az én szám íze szerint elég mexikói szappanoperás féle... De ezt a véleményemet nem közlik sehol, csak itt magamhoz tehettem fel. Lévai exminiszter, EP-képviselő asszony szent és sérthetetlen, vagy jót vagy semmit róla. Nos, lássuk, amit én semmmi helyett merészelek! Mea clupa...;-)))

Szóval ott tartunk, hogy Lévai http://subba.blog.hu/2006/11/06/title_1543 egyetlen biztos receptje egy több évtizedes kapcsolat dögrovására - két regénye után nem meglepően - a forrongó szerelem mással! Egy általa pusztán elképzelt- a tibetiek által is mesterien gyakorolt - mégis állandóan engedelmesen azonnal materializálódó figurával. Ő Mirko, minden asszonyok lucskos vágya, a főhősnő gyermekkori és egész életét kitöltő párja; aki mindig kéznél és egyébnél terem, ha gond burjánzik asszonykánk dús lelkében, hogy mindenestül felvidítsa e boldogtalan budai úrnőt. Aki amúgy egy törekvő, igyekvő és ezért dúsgazdag sebészorvos feleségeként újságíró/szerkesztő , naná mi is lehetne más?! Bejárónő csiholta elegáns (I., II., XI. avagy XII. kerületi) körpanorámás villájában sanyarog szegénykém, hogy szívünk szakad olvastán... Lévai, mint társadalomtudós, gondosan lajstromozza is e nagypolgári élet kellékeit itt, eme lelki Rodostóban. Suhog a türkiz damasztabrosz, villannak whiskyvel teli csiszolt poharak, értékes a férfi antik fegyvergyűjteménye (a perzsákat erősen hiányolom a listáról, ami engem amúgy is Frei Tamás a világ gazdagjainál tett alélós tévéslátogatásaira emlékeztet: jé, de drága ez az izé, hú, még a falon is szőnyegek függnek! - így belénk súlykolva a pénzbeli értékek fontosságát) - hogy még jobban kidomborodjék a végén az asszony hőstette, hogy tudniillik végleg lelép ebből a selyemkalitkaszerű XXI. századi ibseni babaházból. Pá, pá vagyon!
Mert ugye omnia vincit amor: Mirko iránti testi vágya magasztos szabadságért epedéssé manifesztálódik, nála e két dolog egy és ugyanaz - tehát mit neki nagy kert, az alattuk elterülő város látványa, orvosférje ragaszkodása! Boldogtalan énje számára a szökés és az ebben felolvadás a cél. Lelőttem a poént, de hát aki valaha ilyen könyvet kézbevett, az tudja az első lapokból, hogy majd ide tendál ez az őrlődés végül. (legalább nem halál, mint Tolsztojnál.) Nem krimi ez, pedig sokkal érdekesebb - lenne - az ide vezető út... Azért ha ilyesmit igazi nagy író ír, az olyan erővel üt, hogy nekem - aki: giccses szöveg vagy se, de a szívemmel olvasok - taknyom-nyálam össze kéne, hogy folyjon a megrendültségtől végig. Az "aha!"-élmény erejétől roskadnom kellene. Mert bizony vannak könyvek, amik hatottak így rám, ha már bevallottan az érzelmeket kapirgálják - Lévai szerint ilyet csakis a dél-amerikaiak, jelesül Marquez bírnak írni - szóval tudnak ilyet Lappföldtől Kuala Lupmurig bárhol. Nemcsak Dél-Amerikában, ami az érzelmek vezérelte földrész - ahogy írőnőnk véli. Mert , ha van tűz és tálentum, mindegy hol és mindegy ki teszi egymás mellé a betűket: tud ilyet férfi - például az exszovjet franciául író Andrei Makine http://www.fo.hu/hu/cimke_list/makine_andrei - tud ilyet nő írni.... Én 1991-ben kaptam ilyen élményt egy Benoite Groult nevű - ő is francia - asszonytól,http://en.wikipedia.org/wiki/Beno%C3%AEte_Groult aki a Szerelem fészkei (meg is filmesítették, hálisten nem láttam) című opuszában mutatta meg egy szintén fényűzően nagypolgári, egyetemen tanító párizsi nő és egy csóró, primkó de lenyűgöző habitusú breton halász életen átívelő vad és erőteljes testi vágyát. Ami azért több is, mint csak a hús őrjöngése...

Nem tudom kivonni magam az alól, hogy a mi Lévainkat ez a sztori (is) megihlette többek közt: hisz itt is a gyerekkorba, hullámokba nyúlik vissza a románc gyökere, mint nála Mirkoval, itt is végig kíséri két ember felnőtt életét az a szájpad-szikkasztó őrült vágyakozás, ami minden szabályt felülír és minden különbséget eltörül köztük. Pedig az a francia nő igen szikár stílusban írt erről az emésztő érzésviharról, kegyetlen mondatokkal és nem olyan cukros-fennkölten - sőt néha egyenesen tudálékosan -, mint magyar kolleginája. De Benoite mondataiban hitelesen és átélhetően ott is sűrösödik az a párizsi frivol-laza lenézős értelmiségi élet, amivel szemben a halász és családjának kemény, "eccerű", csak a víztől függő sorsa felesel. Azok mindketten házasok voltak, gyerekekkel élték le egymás nélküli de egymásért folyton vágyódó életüket, úgy hogy az egymásnak ellopott perceket megbecsülték és felmagasztalták - szóval Groult mélyen, a könnyekig belevont abba a hihetetlen és mégis haláltermészetes választásba, hogy ezeknek kettőjüknek halálukig dolguk van egymással. A Varázskertben én mindvégig kívülálló maradtam, kukkerolója valami nem egészen követhetőnek és érthetőnek,noha a közeg mégsem annyira ismeretlen számomra, mint Bretagne. De még az óceán partján is otthonosabban éreztem magam, mint most a Nyugati tér leírásánál, pedig arra járok nap mint nap...

Ami unikum, csiklandó egzotikum lenne könyvében - csak hogy fusson össze a nyál olvastán - , az a vonzó szerb szerelmes alakja. De nagy klisé ez is a többi mellett! Hát persze hogy a feketefürtű, kékszemű (mondjuk a szerbek közt ez elég ritka variáció) mindig snájdig, hódító, örökfiatal élet- és festőművész pont az ellentéte a tejfölszőke, tejfelre is hajazó temperamentumú konszolidált orvosférjnek. Mert Mirko a szabadság szelleme, a legyőzhetetlen, megtörhetetlen szárnyalás maga - magyar állampolgár, aki mégis Szerbiáért harcol. Élete rémregény: tisztes nyomor a kádáriban Down-kóros hugicával, emiatt elkajszult, őt is megalázó papával, egyenes derekú, sűrű szemöldökű hős anyával - munkás, szökdösős, balhés gyerekkorral... Van ugyan pár elejtett utalás itt, e szál révén a délszláv háborúra is, - ami 1991-ben kitörve a nagy büdös szerb sovinizmus legtragikusabb eredménye iszonyú kegyetlenségekkel és borzasztó hullahegyekkel: Mladicsot, a vérengző hadvezért nemzeti hősként bújtatják azóta is - de alapjában nagyon is rokonszenvesnek ábrázolja a lángoló hazaszeretet, mozgásigény, lelkesedés eme szláv prófétáját Lévai. Azt, aki magyar gangon nő fel lázadva, magyar városban lesz festő, biciklista (szabadságjelkép szintén) és szabadúszó, magyar asszonyt szeret vad rác vérének ritmusát belé dobolva, ennek ellenére mindvégig idegen és kitaszított - van cigánymotívum is - nálunk... Mirko végülis a szerb népdalok - nője számára ismeretelen nyelvű de hívogató - mélyvilágába ragadja el hősünket, akinek ez a hegyet-völgyet bejáró, temperementumos, érzelmes emberek lakta vidék lesz végülis választott hazája, vagy mi. (ha jól értem a befejezést.) Ez nagyon szép szimbólum lenne a kötetlenségre, odaadásra, de mindig van egy de...

Nos, igen, a szerbek - van barátnőm, aki szabadkaiként mesélte - tényleg olyanok, hogy egyik percben betakarnak az egyetlen kabátjukkal sőt neked adják, ha fázol, de a következőben simán le is puffantanak, ha megorrolnak valami kicsiségért rád. Óriási szívük van, ám kontrollálhatatlanul éreznek és cselekszenek még mindig. És ezek a nagy - nekünk kicsit taszítóan kívül hordott - érzelmeik sem menthetik azt a borzasztó nacionalista dúlást, amit a kilencvenesek elején elkövettek erre hivatkozva - többek között épp a magyarok - Kórogy!http://www.hhrf.org/prominoritate/1997/7tav01.htm - ellen is. Szóval Mirko magasztalt figurája ezért se abszolút pozitív számomra, holott Lévainak biztos ez volt a szándéka: egy ideális férficsodát faragott ki olyan külső és belső értékek halmozásával, hogy minden asszony forró álmának főhőse legyen. Soha nem beszélgetnek arról - mindig a régmúlton rágódnak, pl. Mirko gyerekkorán, alkesz apukáján,stb. -, hogy mi is volt Srebrenican http://index.hu/politika/kulfold/bosznia0622/??? Nem olvashatunk vallomást, semmilyen magyarázatot erről, noha egy, az Európa Parlamentben hazánkat képviselő nő írta ezeket a sorokat, olyannak ábrázolva szerelmeseket, akik világlátott és érdeklődő, művelt emberek amúgy... Azt mesélte Szuláknál, hogy a regény önmagát kezdte írni egy idő után. Ilyenre? Én ezt nem értem.
Hisz, ha nekem lenne amerikai szeretőm, rákérdeznék Obamára, az iraki szitura, ha franciába szeretnék bele, dumálnék Sarkorol meg az arab-francia, autóégésbe torkolló utcai konfliktusokról, olasz barátommal Berlusconiról meg a nápolyi szeméthelyzetről - pláne, hogy újságíró lennék, vagy mifene. Úgyis mindig az a baja ennek a regénybeli nőnek, hogy a hites uracskájával annyira nem tud jó ízűt dumálni. Mirkoja, - aki mindig elővarázsolódik vagy mi - bár ontja az általános bölcselmeket, konkrétumot semmit nem mond: pedig egy ember azért a napi tényekben megnyilvánulva ismerhető meg igazán, nem csak a pihe-puha párnák közt... De ők csak érzelegnek miközben jókat kajálnak - részletes menüsorral - és hancúroznak a festőműterem bohéméletes díszletében (a regényke Puccini operájával indul, amit a házaspár együtt néz meg). Mirkonak persze könnyű dolga van: nem nősült meg, ettől megmenekülve nem lett a mindennapok foglya, tehát nem szürkült el; olyan álomalak, aki a kamaszlány-fantázia fénykörében szent és sérthetetlen. Szerb hazájáért robbant is Párizsban (ez már azért kicsit durva), de hogy valaha cseppet kritizálná ő vagy értelmiségi barátnője ezt a "csak mi és senki más!"-hozzáállást, ami Szerbiát annyira lenyomta a nyomorba és kitaszítottságba az elmúlt években, arról nem olvasok itt... Tényleg nem értem, miért épp ez az alak lett a legek lege a könyvben? Mi az oka?

A férj más tészta - a negatív pólus -, persze némi megértéssel feltálalva. Ő is csak egy klisé e meg nem értett, Flaubert-i nő és sasmadár lelkű forradalmárja mellé állítva a panoptikumba. Az a szőke, hideg (de belül szenvedve őrlődő), decens, nagypolgári szülei nagypolgári életét rezzenéstelenül tovább vivő figura, aki hajtányként operál reggeltől estig (nem tudni milyen sarzsiban, de jóban van a mindenható főrorvossal) így igencsak luxuséletet biztosítva - gondolom, a meg se említett paraszolvenciából - elégedetlen nejének. Az orvosszakma összes, mindenki által ismert sémája felvonul itt kápráztatva: nagyvilági élet a hegyen (állandó vendégségek gazdagéknál, operalátogatás, külföldi utak: a fő-fő elcsépelt szimbólum Párizs bevetésével), nővérekkel, betegekkel folytatott röpke viszonyok, mint a feszültség levezetésének legjobb módja éjszakai ügyeletekben, oda nem figyelés az érzékeny asszonykára, kényszeres rendcsinálás, hogy a belső káoszt elfedje általa, stb. Ennek a vége persze infarktus, mi más? Elég papírosízű ez a Dénes az ő drága szemüvegével, a reggeli futással karbantartott testével; olyan ember prototípusa, aki hagyta elmenni maga mellett a SZERELEMET a külcsínért,a mintháért. Amiért keményen megbűnhődik persze.

Az összes kórháztéma ilyen a könyvben, pedig hát egy szociológusnak lenne mit csemegézni a brutális valóságból, ha csak skiccelve is: de itt csak pár erőtlen karcolat van a betegekről, akik persze esendők, kiszolgáltatottak a feudális magyar egészségügynek (főorvos élet-halál ura a nagyviziteken), beugrik még sztori gyanánt asszonyverés, mint a férji gyávaság jele, püffedtre csépelt prostituált, akit kiközösít a kórterem többi nyomorultja, befutott tévébemondónő, akit meghúz egyszer-kétszer a főorvos őnaccsága felesége bánatára, stb. Olyan felszínt karmol csak, amit mind ismerünk, ekkép megerősítve a bennfentesnek hitt tudásunkat: na ja, minden orvos sír-rí a kevés fizu miatt, de közben kővagyonos, kavar folyton a személyzettel és a betegekkel, akiket gyakran lenéz - szóval jófirmák ezek, miközben dől hozzájuk a lé. Egy szociológustól én ennél árnyaltabbat várnék, ha nem is szakmunkát ír. Épp kedvenc Marqueze http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=46 figyelmezetett arra, hogy a regényben nagyon igaznak kell lennie minden pontosvesszőnek is, hogy ezáltal lekösse az olvasót, és elhitesse vele a legvadabb fikciót is.

A közös fiúgyermekük is igen egyszerűen lett elintézve: Ari 18 évesen már ki is van költöztetve a családi villából, - hisz mi se természetesebb: saját kocsija, kéglije és zenekara van - 43 éves mamájának csak néha jut belőle egy falatnyi dumálós együttlét, amit viszont nem tudnak kihasználni. Ezt is irígylem a hősnőtől, én 26- 28 évig nevelgettem az enyéimet otthon, főzve-mosva, takarítva rájuk, állva a taníttatásuk számláit, átélve a vizsgáik szörnyű drukkját, magánéletük huppanóit. Asszonykánk ettől is mentes, hisz nem tudunk arról, hogy Ari a metálzenélésen túl csinál-e valami mást is - egy probléma vetődik fel halványan, hogy vajon egy gruppie-nak (a zenészek körül lógó csajszik) bekalapált-e gyereket vagy se? Tehát, ahhoz képest - hogy ezek szerint a magyar valósággal köszönő viszonyban se nagyon lévő - nevesincs irodalmárnőnket nem fárasztja gyereknevelés, háztartás (van Erzsikéje), egyszóval a ZIGAZI ÉLET, igencsak szenvedősre vették a figuráját. Talán, ha takarítaná rendszeresen a maga által generált koszt, sikálná a kádját, a puccos edényeit, kevesebb ideje lenne sebeit nyalogatni. Hisz csak az nem derül ki, miért is annyira sebes a lelke ilyen életvitel mellett? Ja, igen: a férje anno meghúzott egy ápolónőt, amikor ő szült. Borzalom, anyám borogass: ám, aki orvoshoz megy, annak számolnia kell ezzel az általános ténnyel - ahogy a könyvből ki is derül - tehát ezen túllendülhetett volna húsz év alatt. Pedig kicsi férje igyekszik a kedvébe járni, hisz halálfáradtan is érzékeli, hogy a - novellát író és ekként megtisztulni akaró - felesége boldogtalan az átalal termetett csiliviliben. Ezért az ősi elkoptatott - bulvárszenyák által mindig is javasolt - recept szerint elviszi a huszadik évfordulójukon nászutuk színhelyére, Párizsba. Hogy hátha ott bekövetkezik a megváltás...



Számomra ez a regény legkínosabb vonulata sajnos: ismerem a várost, sőt épp akkor játszódik - 2007első negyedévében -, amikor én is koptattam a macskaköveit. (mert a Mireille Darc és Alain Delon közös fellépéséről szóló sorok beazonosíthatóvá teszik, hisz ez csupán tavaly január és április között történt a Marigny Színházban http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=117) Párizs a szerelem fakulásának szimbóluma Lévainál. Jó húsz éve Versailles padlászobájában tomboltak a vágytól ők ketten a férjével, együtt járták a kis sikátorokat és élték a párizsiaktól ellesett életet (jelzem, Versailles-ba nem metró hanem kétszintes HÉV-szerűség jár ;-), ám most a házasságuk romlásával a francia főváros is ellenséges és komor lesz a nő számára.

Momentán ez meg igazságtalan Párizzsal szemben; hadd védem meg, bár nem szorul rám. Az édes hely volt tavaly is, ahogy sok-sok évvel ezelőtt is: megvannak még a hangulatos görbe utcácskái - ahol soha nem láttam virslit áruló bodegát, ami a regényben az elszállt boldogság egyik jelképe, csak dúsan megrakott szendvicses pultokat - igenis létező dolog a város lakóinak kedvessége (nem annyira pökhendiek, ahogy sematikusan minősíti őket Lévai), él az a hangulata, ami letaglózta Adyt és József Attilát és mindenkit, aki arra vetődik. Párizs http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=120 nem változik - ahogy a regény sugallja - főszereplőjének kénye-kedve szerint, Párizs ugyanolyan nagyszabásúan meghitt, mint mindig.

Csak hát kell ide nekünk a keleti végekre valami durranás, valami hatalmas távlat és párhuzam: hogy annyira szenvedünk, hogy már az a Lutetia sem a régi. Ami címere szerint "hánykolódik de nem süllyed el", noha szegény asszonytársunk számára bizony hogy igen! Ha neki pocsék, vesszen minden szépség a világból...
Ez a nagyot akaró párhuzam épphogy hiteltelenné teszi a sztorit nekem, talán mert ezzel akarta ütősnek megírni Lévai Katalin azt, hogy hiába a férji erőfeszítés : visszabújni a meghitt múltjukba, nem megy az se már ellenségessé vált helyen. Külsődleges ez is, mint mindegyik szereplőjének, főleg az asszonynak a reakciója: elmenni, otthagyni csapot-papot, száguldani bele a mi be is??

Egy ilyen kaliberű tudósnak - és a szociológia valahol picit már a psziché mezsgyéjén bóklászik - illene jelezni olvasóinak,- mégha csupán habos fikciót is ír éppen -, hogy magunk elől teljesen értelmetlen így vagy máshogy (drogokkal, borokkal, stb.) menekülni. Mirkoval vagy anélkül, de tökfelesleges, mert nincs hová. Amíg folyton önnön ürességünkön akarunk javítani elképzelt szerelemmel, elszeleléssel, sajnos nem jutunk messze. Hisz az a kongás végig bennünk van és lesz, éljünk akár Buda legfénylőbb részén vagy a szerb hegyek morc szikláin, dalolva az ottaniak - itt Pesten olyan jó romantikusra képzelt - nótáit.
Ha itthon a főszereplő csak állandóan saját lelke boncolgatásával volt elfoglalva önzőn (hisz a mosatlant mindig elmosta Erzsike, a ruhát kimosta Erzsike, a kéglit kifényezte Erzsike, a fiát szeretgették a gruppiek, a férjét a nővérkék)- mert mást, mint Mirkot nem engedett közel magához, hisz az az álomférfi kiszolgálta őt, vele nem volt semmi "tartásbeli" gond - akkor miért csodálkozik, hogy tartalmatlannak érzi az életét? Amúgy meg , ha ő csalhatott (virutálisan vagy igazból, mindegy), a férje elsasszézásait miért kéri oly könyörtelenül számon? Ha ő Mirkohoz menekül folyton, hogy van joga Dénese életét annyira lekövetni?
Van olyan, hogy kinyitnak egy párkapcsolatot (ha nem is teljes egyetértésben), van annyira unalmas házasság, amiből pótlék-, izgalomkeresés vágya kerget nejecskét/férjecskét más karjába; nem ez a baj. Ő megírta ezt a XXI. századi látleletet, ahogy tudta. De ugye jól emlékszem: azt vallja Lévai mindenhol, hogy neki az írás a másféleképp végzett szociológiai munka is egyben - segítés a nőnek helyének megtalálásban? Ilyen egyoldalú recepttel tud csak szolgálni? Hogy a férjen kívül nincs más "bűnös" ebben a sztoriban, mi nők csak áldozatok vagyunk az életünk tönkrevágásában? Gagyi ez a glória, akárhonnan nézem.

Persze biztos bestseller lesz, hisz annyi kiégett asszony vergődik ilyesféle szituban, - mert ez tényleg van és öl a középkor/klimax táján - jól látja a szerző. Csak hát megtévesztően dolgozza föl. Mert azok, akik ez elől majd Lévai Katalin regényébe menekülnek boldogan pár órára (nem sajnálom tőlük az élvezetet) , miközben küzdenek hitelekkel, világválsággal, pénzelőteremtéssel, munkahelykereséssel - ilyenekről, hogy anyagi gondok, politikai megosztottság, kor miatti diszkrimináció, szó se nincs a nagy műben, pedig a középkorú magyar nők ettől is szenvednek ám! - vágyakozva fogják irígyelni ezt a névtelent és tán utánozni is akarják.
Hisz ha csak ennyi a megoldás, hogy menni kell hátra se nézve, ha szar az életünk - na az érdekes fejleményt generál majd kis hazánkban. Mivel ezt ő tanácsolja, egy elismert szakembere a női sorsoknak a.... Szava így talán nagyobb súlyú, mint más betűvetőnek, ha mesét is írt most csak. Ám ki és hová ér ezáltal majd el? (Esetleg készül már a negyedik, a középkorúan önmegvalósult szingli könyve? Arról, aki íme, lerázta a mások iránti felelősségének minden nyűgét - ami rajta eddig se nagyon volt , a sorok szerint.)




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció