media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




MANCSról film készülne Jean Renoval  -   Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Rexi, Bogi, Bundi, Charlotte - szerettünk Titeket!

A borzasztóan gusztustalan-méltatlanná tett 50. évforduló októberi eseményei mellett eltörpült - de hálisten nem mindenkinek! - az a hír, hogy 22-én, vasárnap, felfekvéses tüdőgyulladásban meghalt a világhírű, legendás miskolci mentőkutyus: MANCS. Igen csupa nagybetűvel kell írni a nevét, akárcsak Nemecsek Ernőét; hiszen bőven megérdemelte a Szinva-parti szobrát is, amelynek már csodatévő hatást is tulajdonítanak! Mancsunk dolgos élete 13 éve alatt világszerte pokoli körülmények között életeket adott vissza, elveszett reményeket támasztott föl, vagy - megugatva a halottat is, más módon, mint az életben maradottat -, legalább segített elbúcsúzni örökre eltűntnek hitt hozzátartozóktól. Gyönyörűszép, okos német juhászkutya volt, csodálatosan idomítva, hivatásának élő, példamutató jószág. Amit kellett, amire született és kiképezték, azt tette lelkiismeretesen, több, mint egy évtizedig, a kutyakor végső határáig. Erről akarnak játékfilmet forgatni, amiben Jean Reno alakítaná a gazdáját (most ismerkedik a forgatókönyvvel és még nem mondott tuti "igen"-t)...http://www.blikk.hu/cikk.php?cikk=84483 Láthanánk Mancsot - több kutyus főszereplésével - kiskorától erre az életre készülődve-kiképzve arra, hogy katasztrófa, romok, pánik, járványfenyegetés közepette higgadtan és értelmesen, türelmesen és nagyon sokszor! eredményesen dolgozzon... Ő sose tévedett. Legnagyobb sikerét a török földrengéskor aratta: élő kislányt jelzett akkor, amikor mindenki más már rég föladta a keresést. Bővebbet róla: www.geocities.com/mancskutya/

Olvasva a temetéséről - vízhatlan dobozban, a mentőszolgálat takarójával leborítva, nyakörvével és 13 szál rózsával engedték örök útjára, ott ahol kölyökként élt - eszembe jutottak, most Halottak napja környékén, a mi veszteségeink is. Azok a kutyák (csak egyszerű hétköznapi kutyuk), AKIK társaink voltak jobb és rosszabb napokon évekig. Most is könnybe lábad a szemem, bocs. De nehéz róluk máshogy...

Amikor idejöttünk lakni, egy fel-felugráló, nekünk (én a két kisgyerekemmel) hatalmasnak és vadnak tűnő farkaskutya fogadott ugatva. Be voltunk szarva mindhárman, de a férjem csak nevetett: ettől a kölyöktől rettegtek?! Ja. Hát volt egy kis idő, amíg megszoktuk Rexit, a Hegyek Urát. Akkoriban, 1987-ben született, és tényleg tekintélyes, méretes férfiú lett őnaccsága. Beleszerettünk hamar, és a tőle eleinte hisztérikusan tartó Dóri és Dávid is feltétlen híve lett (Dórinak és nekem is voltak rossz emlékeink ebbel kapcsolatban előtte). Társasházban lakunk, közkutya volt, de mi vittük legtöbbször sétálni. Hiszen a kertiek is érdeklődőek és kíváncsiak a kerítésen túli világra! De megsétáltatta ő sajátmagát is, amikor tehette: így találkozott a haverjaival, intézte szerelmi ügyeit - öntörvényű volt. Édes, okos, hűséges, falánk, fineszes, csak a vízsugártól gyáva. Ha locsoltunk a kertben, vagy pláne őt akartuk kicsit kirobbantani néha nyáron a szokásos masszív szagából(volt valami kis bőrbaja) - elszabadult a pokol számára! Külön mutatvány volt lebirkózva, őt, a minden ízébe remegőt kicsit megspriccelni! Nyáron a hűs lépcsőházba lopakodott, télen a fagyok elől megint oda settenkedett ártatlan szemmel bűvölve-kérve minket az ott hagyására. (De volt olyan baromarcú, nagypofájú szomszédasszony, aki mindig kiverte. Végül állatorvos írt egy papírt a hülye lúd számára, hogy -5 fok alatt engedhessük már be. A kurvája először képes volt -15-re javítani!!!) Rexinknek, - akit hívtunk mindennek: Rex, Renyó, kutyamutya, stb.) - aztán akadt házbéli barátnője is (róla később)utána maradt szegény feje özvegyen. Öregen, 11-12 évesen halt meg ő is. Szegény férjem temette el a nagytestű állatot egy hatalmas kutyatápos zacsiba csomagolva; legyen neki ott a mennyországban mindig elég kajája! (Ő a fekvő farkaskutyus a képen)

Barátnéja mellé, a kis - Brehm-összes - keverék Bogika mellé került a kerti sírba. Ez a lányka - volt benne dognak a szőre, tacskónak a pofácskája, valami e kettő közöttinek a mérete, stb. - 1991 Húsvétján került hozzánk, kölyökként odadobva a garázskapunk elé. A gyerekek vették észre. Nála tündéribb, érzelmekre, simogatásra éhesebb kutyagombócot nem hordott hátán a föld! Nem tudom hány kiló lehetett, de színtiszta szeretetből állt az egész állat! A férjemet imádta a legjobban (ez látszik kettőjük képén is); ha megjött, akkor úgy rohant elébe és követte a lépteit, hogy szinte fekve kúszott előtte: minden pillanatot kihasznált arra, hogy hanyatt vágva felkínálja finom selymes pocakját a gyömöszölésre. Mindig a lábaink közt volt, mindig simit koldult. Hatalmas szemei felfoghatatlan mennyiségű szeretetet sugároztak és vágytak. Rexivel hamar összeszoktak. Vittük mindkettőjüket kirándulni, de szép napok voltak! Aztán egyszer, `95 nyarán olyan furi lett. Meghízott. De mivel sose voltak kölykei (mint kiderült, az akkor még itt lakó orvosék injekciózták rendszeresen addig terhesség ellen, de nekünk nem szóltak) nem gyanakodtunk semmire. Végül rá kellett jönnünk, hogy mégis állapotos a drága. Egy hideg késő őszi, sötét hajnalon szirénázó vérnyákolást hallottunk, kb, fél ötkor. Az első kölyke sírt fel. Lerohantunk - akkor még a szomszédokkal - és el kezdtünk együtt szülni tovább. 13 kicsit segítettünk a világra; téptem a köldökzsinórt, a kutyus meg nagyon hálás volt, hogy mellette vagyunk ezekben rohadt fáradságos órákban. Persze a fent említett baromarcú asszonyság megint üvöltött, hogy ne legyen itt kutyamenhely, stb. De azért csak felneveltünk kb.7 kölyket (a többi nem élt sokáig a szülés után), és mindegyiknek találtunk gazdit is. Bogikánk roppant gondos és jó anya volt, le a kalappal előtte!

Ez lett a veszte. 1996-ban addig hisztizett a Margó című baromarc (ordenáré nagy pofája volt, holott soha semmit nem kellett tennie a kutyák körül: mi szedtük a kertben a szart, takarítottunk utánuk, stb. gondja szál se volt miattuk, csak a szörnyű természete), míg nyáron elvittük elköttetni Bogicát. Így lettünk mi a hóhérai... Mert nem a jobb de világvégén lévő állatorvoshoz mentünk vele, hanem a kerületihez a Városmajor utcába. És az a sintér nem vette észre, hogy Bogink vérzékeny. Amíg műtötték, mi hawaii-oztunk egy vendéglőben gondtalanul... Pedig szegény kis állat, mennyire nem akart odamenni, holott egyébként nagyon engedelmes jószág volt mindig!!! Hazahoztuk. Oyan furcsa lett: nem evett, nem ivott, nem mászkált, csak feküdt. Aztán vége lett. (Ahogy a baromarc süvöltette: megdöglött! Remélem, neki iszonyúbb halála lesz!) Rohantunk orvoshoz, de későn. Borzasztó nagy sokk volt. Mert amúgy tökegészséges, mint a keverékek, szívós kis ebecske volt! Vele együtt elpusztult egy óriási adag szeretet és jóság is a világból! Látható...

Jött helyette a következő év februárjában Bundás, a moszkvai őrkutya. Bernáthegyiből és kaukázusiból mixelve. Az orvosék hozták - megint kérdezés nélkül - és hiába mondtuk,hogy ez tündéri picinek, de nagyon veszélyes fazon. Ám (a képen ő az ártatlan szőrgombi)beleszerettünk, nem lehetett visszaküldeni. Én etettem, tanítgattam, mostam fel utána a pisit-kakit. Eszméletlen szép állat lett. És tébolyítóan erős és önfejű. Vittük sétálni a létező legerősebb pórázzal,nyakörvvel. De ha olyanja volt, a férjem (180 cm-is kisportolt ember) sem tudta megállítani. Belekapaszkodott ugyan szegény Gábor a kerítésbe, hogy lefékezhesse őméltóságát rohantában de hiába! A kutya csak száguldott előre, ő meg ötmillió szálkát és sebet szerezve se tudta visszafogni, szállt a Bundás pórázának végén. Minden más kutya potenciális ebéd volt számára... Ő volt az, aki megvalósította Bródy János halhatatan sorait: "Belé járt az iskola". Sanyi kiképző - két staffordshire kutya tulajdonosa - jött ide házhoz Budinkat tanítani. Ül, fekszik, jobbra, balra, "fújcsúnymicsinálsz?!!!", juti falik(jutalomfalatok)- ezzel teltek el hónapok. Amikor azt hittük, Bundicsek (őt is mindenhogy hívtuk: Bundus, Bundika, stb.) társadalomérett komoly lény, elvittük a Kutyás újságírók, újságírós kutyák-rendezvényre a Hűvösvölgy egyik éttermébe. Na, ott rögtön el kezdett enni egy fotóskutyát, aztán Fábry uszkárát, majd egy hölgyemény bokáját. Így kitanítva! Hát menekültünk, ahogy bírtunk vele ember-nem-látta helyekre ezentúl.

Aztán elindult a lejtőn... Gyerekbe kapott bele, majd a volt barátnőmet harapta meg, kishíján megbénítva a jobb kezét. Lassan minket is kezdett megmorogni. Akkoriban már bezárva tartottuk - na, jó akkora helyen, ami másnak A kert - de ezt pláne nem vette jónéven. Végül én is kezdtem félni tőle. Akik idehozták, egy nap elvitették valahová vidékre. Nem is tudtunk elbúcsúzni tőle. Imádtuk, de életveszélyes lett. Remélem, Bundika élsz és jól vagy édesem! Lehet, hogy Rexi halálába gajdult meg, nem tudom. Az öregebbet Bundus soha nem bántotta, inkább respektálta a maga parasztbarokk módján ;-))

Ezután a szomszédok kierőszakoltak egy újabb farkaskutyut. Ő volt Charlotte von ..., a legelegánsabb vérvonalú ebünk. És olyan is volt agyilag, mint egy túltenyésztett arisztokrata. Isteni szép, formás kis dög volt; a lelke, mint egy G.I. Jane-é. Mindenhonnan el bírt szökni. Egy kutyaMerlini. ;-) A szabadulóművésznőnk ül peckesen a legutolsó fotón. Lütyőkének neveztük, mert annyira nagyon hülye volt, mint a híres Saint Torpez-i zsaru, Louis de Funez páratlan alakításában. Ő is a férjembe szeretett bele, vele járták a hegyeket. Drága kis habókos lénye volt, nem lehetett haragudni rá a huszadik dobbantása után se... Eltűnt karácsony táján - akkor visszahozta egy csöves (ez egyébként kicsit szakma is nekik: becsületesen megtalálni az általuk elkötött kutyát 1 ezresért) - eltűnt nyáron, eltűnt folyton. Őt is kimiskároltattuk, hátha lecsillapodik ettől a mehetnéke. De nem. Aztán 1999 augusztusában - miután felszereltük minden, nyakörvébe, külön plecsnire, stb. írt adattal - elmentünk mind a négyen Barcelonába. Kicsit félve, rosszat sejtve azért... De mamám járt fel két naponta locsolni, kutyára sandítani félszemmel; a szomszéd meg állítólag etette az ő általa kiválasztott, őt is védő Charlotte-unkat. De amikor hazajöttünk szeptember elején, mi fogad: Lütyő sehol, szomszéd hamukál, anyám kétségbezuhanva... Több, mint fél évig kerestük mindenhol. Kiplakátoztuk ezeregy helyen: Charlotte gyere haza! címmel, rendőrkocsival hajkurásztuk a hegy hajléktalanjait, nincs-e náluk megint, Gábor járt az Illatos úton, stb. Sehol semmi, csak a bőgés utána: taknyunk-nyálunk összefolyt, úgy és annyit sirattuk. Állítólag itt, a környékünkön fogadhatták be - a lányom néha, mintha látta volna. Jövőre lesz - ugye élsz te Lütyő?? - 10 éves. Biztos csodaszép még mindig... Kicsinek úgy nézett ki, mint egy hajkoszorút viselő német kislány: meg volt törve balról jobbra mindkét füle. Most nincs senkink.

Pedig tudom, hogy lehet állat nélkül élni, csak nem érdemes! De sok volt ez a fájdalom, nem merünk még saját ebbe fogni...

Most harmadik éve lízingelünk kutyust: ALIT, akit wellnessprogramokra (kis hurkáit sok sétával lefaragni) és sok szeretgetésre mindig befogadunk, ha a gazdija utazik. Róla külön cikket írtam itt:http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=318
Aztán - Alival párhuzamosan ;-)) - volt még egy futó "kalandunk" MOGYIVAL, A SZOMSZÉD KISKUTYUSSAL, AKI TULKÉPP ALIHOZ SZÖKÖTT ÁT JÁTSZANI, DE VÉGÜL MINDEN ESTE (MEG AMIKOR LEHETETT) NÁLUNK LANDOLT. Irtó értelmes, gyönyörű selymes bundájú, mosolygos másfél éves kis vörös-fehér-fekete zászlkósfarkú fiúkeverék volt (eltűnt sajna négy hete: elutaztak, elköltöztek???Nem tudjuk, nagyon hiányzik!), aki boldogan lihegve jött fel mindig a férjemmel, ahogy meghallotta a kocsink, vagy a léptei zaját a garázsba menet. Labdázott nálunk, jókat ivott-evett, ölből ölbe mászott, boldogan hancúrozott, hagyta magát orrba-szájba szeretni, esengve koldult vacsi alatt - aztán, egy-másfél óra múlva, mikor mondtuk, hogy "Mogyika, mész haza!", szépen abbahagyta, amit épp csinált, és kilibegett a házból. Imádtuk; reméljük jó dolga van, ott, ahol most él - nagyon szökős volt a lelkem - és néha gondol ránk... www.gazdikereso.hu

www.negy-mancs.hu





MANCSról film készülne Jean Renoval  -   Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció