media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Ali-balett négy felvonásban





Az a tipikus velőkig hatoló, férfias pislantása Humphrey Bogart szomorúságát idézve a Casablancából :))

Hogy voltak - és milyen - kutyáink, arról már írtam.http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=35 Meg az eltűnésük okozta hatalmas sokkról is, ami miatt nem merünk újabbakat vállalni. Aztán márciusban mintha megtaláltam volna a jó köztes megoldást: bébiszitteljük azóta is Alit, a szerkesztőnőm kutyusát, aki így népmeseien van is, nincs is... Az úgy volt, hogy amikor március idusán elmentem Krakkóba http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=138, nem akartam, hogy teljesen egyedül maradjon erre az oly "széppé" tette ünnepre a férjem. Ő pláne imádja a kutyákat, azok is őt; Ali gazdájának meg szintén lehetett volna egy bécsi útja, ha el tudja valahová helyezni pár napra imádottját. Akkor - ezt hallva - ugrott be: miért ne legyen egy kutyabarátja a Gábornak? (a fiam édes szövege volt ez naponta, amikor hazajött az általánosból: "Mamaaa, van egy új kutyabarátom!") Megegyeztünk, hogy ha Ali is úgy akarja: Let it be! Megsúgom most utólag, azért volt bennem némi drukk, ott a messzi Lengyelországban - mert állatimádat ide vagy oda - a lakásban nálunk nem volt soha jószág, kivéve egy Moritz nevű igen jól szituált svájci ebet egyszer pár órára. De annak meg ott volt a gazdája is vendégségben.. Mire jövök én haza?!! Vannak szép, régi örökölt szőnyegeink, pár jobb bútorunk: mi lesz, ha Ali, szívének szakadtával, hogy megint elhagyták (ki tudja, mi jár egy kemény kutyakobakban, pláne ha már megélte az kitaszítottság kínját is?) " kitör tenger fájdalma ellen" mint egy Hamletbe oltott Zrínyi???

De semmi nem történt, ez a valaha villamoson megtalált, kis kacskalábú (milyen szörnyű baleset, kínzatás nyoma lehet?), zsemleszínű jószág azonnal tisztelnivaló otthonnnak fogadta el a mi kuckónkat is. Kecses, balerinát megszégyenítő pliében (kifelé fordított lábfejtartás)



kocogott felmérve a kéglit. A pihe-puha ágyikóját is odatette a férjem, ahol őnagysága hosszas megfontolást követően először letanyált: pont a fiam és a lányom szobája közé. A lehető leginkább az útban ;-). De boldogan ugrálta át mindig mindenki, és ha már ott jártunk a kiflibe kanyarodó kis aranyosnál, akkor gyorsan "megpociztuk". Úgy, de úgy imádja a kényeztetést, a szeretgetést; és ahogy egyre jobban felengedett, annál inkább! Végül már kezünket fejével böködve követelte ki magának a folytonos simogatást. Ez a pocizás abból jött, hogy fekvéskor rögtön a selymes hasát villantotta oda a simiző kéznek vagy - ahogy a képen látszik



- a lábnak. (voltak lehajolni nem tudó, derékfájós pillantaink is ;-)). Ha éjjel félkómában kibócorgott valamelyikünk - főleg én - az előszobán át, ezt akkor sem hagyhatta ki; Ali mély altatásban is azonnal elhelyezkedett a megfelelő pózba és ki se nyitva a szemét dögönyöztette magát szélesen mosolyogva - jó balettoshoz méltóan igen kecsesen eltartva lábikóját. A szeretetadag akkor is elérte, ha fel se ébredt tőle...

Az első alkalommal még igen visszafogottan és nagyon jól nevelten viselkedett: alig evett, meghúzódott valahol a háttérben, bár azért szemmel tartott mindenkit. Aztán jött nyáron is: akkor már rendesen bepuszilta a gazdija által gondosan bepakolt adagokat esténként. A novemberi havas másfél hetében meg most évvégén már elkezdett effektíve koldulni is azzal a megindító nézésével a konyhában vacsora közben - a tányérjából közben ömlött ki a szaftos husika... Megnyugodtunk, hogy na végre már idegyökerezett, hisz mi az ilyen kódis kutyákhoz voltunk szokva ;-))). Mindig az asztal alatt, a lábunk közé fészkelt evéskor és onnan vetette ránk azt az "Ezer éve nem ettem! Adakozzatok!" -szerű aranybarna tekintetét. Ami nagyon hasonlít Bogikánkéra... Ugyan Ali egy végtelen jómodorú, higgadt úriember benyomását kelti: soha felesleges ugatást nem hallottunk tőle, csak nagynéha akkor, ha valahol 1 km-es körzetben elbődült egy másik eb valahol. De akkor viszont röpültek szájacskájából a - szerintünk - igencsak népies kifejezések... Egyébként csak hangtalan balettjében részesített minket:



Ez a csupaszív tünemény amúgy - gazdája de lassan a mi tapasztalaink szerint is - nem más, mint a virslibőrbe bújtatott diktátor tipikus esete. A földszintes kiskutya nagy önérzete című pszichológiai tankönyvfejezet abszolút megvalósulása (erre a politikában az embereknél is láttunk/láthatunk a mai napig eklatáns és veszélyes példákat sajnos...) A séták során a férjem - aki évekig azért már kezelt hatalmas konok moszkvai őrkutyát, komoly "hegyek ura" németjuhászt - megtapasztalta azonnal, hogy nem arra mennek, amerre ő, az ember akarná. Na nehogy má`!!! Márciusban, amikor még kezdőként naivak voltunk vele kapcsolatban, egyik este hazafelé utazva sötét figurák riasztottak. Gondoltam, probléma nimolé: nálunk van most Ali, egyszemélyes védegyeletem, majd kijön elém az urammal a megállóhoz és hazáig kísér. Gyors telefon ment a Gábornak, hogy várom őket pár perc múlva a végállomáson. Leszállok - hálisten a setétlajosok már előbb ott hagyták a buszt - várok, várok. Türelmesen, de némileg már aggódva. Aztán végül csak elindulok a nagy sötét estében. Sehol egy teremtett lélek... Mi történhetett, te jószagú nagyanyám??? Ám nem messze a házunktól két valamit látok a ködben: egy férfisziluett küzd keményen valami alig láthatóval a földön. Na, ezek voltak ők: mivel Ali hamar befékezett, így el sem mozdulhattak a lakásunktól kb. húsz méterre sehová - bár a férjem meg hosszasan kísérletezett a meggyőzésével, hogy elém jöhessenek. De teljesen hiába, kiütéssel győzött az eb!

Ezek után mit volt mit tenni? Hát, okos enged: megálltak reggelente a kapuban - Ali mindig igen diszkréten megvárta, hogy felébredjünk, addig kicsit szteppelt körmöcskéjével a padlón, böködött az orrával harmatgyengéden jelezve, hogy idő van -, és amerre az ebecske nekiiramodott, arra volt az aznapi irány. Egy óra alatt, amit pici lábaival meglepően jó iramban bírt, keresztül-kasul bejárták a vidéket, miközben az összes létező - fiú!! - kutya olyan módon lett kiosztva, ahogy csak kell porosz stílusban: a szőrt is leüvöltötte a fejükről nevelési célzattal. Minden nála persze nagyobb, hegyomlásnyi dögbe(dogba) belekötött, majd miután kellőképp felidegesítette a - mindig meglepett - delikvenst, dolgát jól végezve elegánsan, higgadtan, fejét hetykén felvetve elügetett, férjemet meglibegtetve a póráza végén ;-)). A sétifikája alatt az egész környék egy hatalmas kutyakáromkodás-katedrális volt (Nagy László http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_L%C3%A1szl%C3%B3 gyönyörű hasonlatával visszaélve); remegve őrjöngtek a kerítések túloldalán a korai órákban szendergésükból hatásosan felizgatott állatok. Szili Katalin Dezsője is mindig bedőlt Ali heccének, s ez szombat reggel nyolckor azért nem tett jót az úriasan csendes utca bájának ;-)).



Egy ilyen sztoikusan fekvő állatból ezt ki se nézné senki, ugye?

Természetesen nemcsak itt rendezkedett hatásosan Ali: az Új-Lipótváros összes , pechére vele találkozó, fegyelmezetlen, mindent teliszaró ebét is iszonyat keményen nyeste; elég volt, ha egy olyan üzlet előtt ment el valamelyikük véletlenül, ahol Ali - amúgy - teljesen kulturáltan, mindenki által agyon dicsérve várakozott a férjemmel. Egy töredék másodperc alatt kitört belőle a fékezhetetlen fegyelmezhetnék és akkor aztán már annyi volt a türelmesen viselt sorállásnak és aznapi programnak. Kotródhattak azonnal kifelé... Ám könyvtárba - nem a Bajor Imre-félébe ;-) - nagyon szeretett menni; ott némán szívta magába a tudást hosszú percekig. Volt építészirodában, itt-ott mindenfelé. Például - sok férfival ellentétben - az outletezést is nagyon jól bírta...



Na jó, ötször kerülték meg a terepet, amíg mi ki-bekóvályogtunk boltról-boltra.... Akkor kiélvezhette legnagyobb szenvedélyét - a makarenkoi népnevelésen túl - a füllobogózást... Imád kocsiban utazni picit lehúzott ablaknál (beszállna minden géperejűbe, ha tehetné)



A menetszélben száll szanaszét puha füle, miközben kiszimatolva ezerfelé figyel - autóból is üvöltve rendszabályozza persze a renitens utcai jószágokat (honnan tudja onnan, melyikük a fiú???) - teljesen beleszerelmesedve a száguldásba. De nemcsak puhány luxusutasként élvezkedne, ha hagyná a férjem: Gábor reggelente kemény harcokat vívott vele - amilyen kicsi, olyan mokányul erős és MAKACS: ha befékez, isten-ember el nem mozdítja 1 cm-re se - azért, hogy fel ne lépjen a végállomáson várakozó buszokra. Egyszer, amikor megingott, hogy kedvezzen a reménytelenül esdeklően néző kutyának, egy megállónyit utazott volna vele; de az ebecske annyira belelendült a barátkozásba, hogy le kellett tépni erővel, mielőtt azt az emberek követelték volna. Nem volt erőszakosan tolakodó, csak annyira boldog lett azoktól a jó kis BKV-illatoktól, hogy fúrta magát mindenki térgyéhez. Na, ezt páran rossznéven vették. Lent a városban meg a kettes villamosba szeretett bele végzetesen (emlékszünk: valami baromarcú egy ilyen peronon hagyta örökre magára kb. háromévesen). Oda is fel akart volna szállni, tán utazni vissza a gyerekkora felé vagy ki tudja? Még a vezetők melegedőjébe is befurakodott lelkesen... A Lehel piacnál pedig a 14-est támadta le, de az hálisten zárva volt. Kocsival hoztuk-vittük mindennap, mert nem mertük megreszkírozni azt, hogy garázsmeneteket bonyolítsunk vele egész nap, ha mégsem bírna megválni a tömegközlekedés kéjétől. Ali for president of BKV! Nála jobban senki nem szereti....

83 éves mamámmal is azonnal összehaverkodott, irtó nagy örömet szerezve neki. Abban a lakásban is rögvest otthon lett, hempergett egyik meleg kályhától a másikig, besöpörve mindenkitől, aki arra járt, a pocizás boldogító adóját. De amikor észrevette, hogy a férjem - kedvenc sétapartnere, akit lelkiismeretesen elvitt naponta kétszer kiszellőztetni - kabátot vesz, sőt a hámjához, pórázához nyúl, ez a megfontolt kutyaúr gumilabdaként pattogott méteres magasságokba.



Itt nyáron épp a Gellérthegy tetején pózol velem - aki hozzáöltöztem a hámjámhoz :)

Hiszen számára a város minden négyzetmétere fontos kutya-e-mailekkel teli szagorgia: mindegyiket - hogy szakkifejezéssel éljek - felülírta persze, szorgosan otthagyva párcseppes üzijeit a házfalakon. Jóérzékkel mindig vendéglők ajtajába szart (persze össze lett az egész takarítva, ami a WestEnd környékén sajna rohadtul nem jellemző!), aztán táncikált tovább a következő mámorító falig.

Mondtuk neki folyton, hogy a mamája mit üzen a messziségből - sms-köldökzsinór által tartottuk a kapcsolatot az aggódó gazdival - számoltuk neki lelkismeretesen a napokat, amikor hazamehet. Az utolsó estén már éjjelente nagy sóhajtásokban tört ki a pocizások alatt, és anyámtól se akart nagyon elmenni. Persze, amikor egymásra találtak gazdijával, az kitörő boldogságrohamokat indukált benne, kiröpült a férjem mellől. De volt azért olyan is, amikor utána rohant. Talán egy kicsit sikerült megkavarni az amúgy is elég bonyolult lelkét ezzel a költözgetéssel... Mindenesetre az csak nem árthat neki, hogy van még egy hely a világmindenségben, ahol plusz négy engedelmes imádó lesi minden rezdülését és várja az újabb jövetelét...;-))




Fotók a póráz túlsó végéről ;-)) Sebő Gábor




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció