media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

Arról a jó magyar konyháról, meg a többiekéről

Bohumil Hrabal Prága - noch dazu egész Csehország - sörbe pácolt szíve-lelke 1997 február 3-án - állítólag galambetetés közben - kizuhant a kórház ötödik emeleti ablakából és halálra zúzta 83 éves testét egy lejjebbi tető betonján. Sokak szerint kedvenc madarai után repült, megunván idős kora nyűgeit, mint például azt a fájdalmas köszvényt, ami miatt befektették. Napsugaras lénye többé nem akart további kínfelhők árnyékában élni, főleg hogy már 10 éve imádott felesége nélkül kellett tengődnie. Bár - egy utolsó fénypászmának - befutott még öreg életébe April, az amerikai egyetemistalány, akit csak Áprilkának nevezett ( és akihez valószínűleg már csak platói érzelmek fűzték a nagy levelezős lendületében ), ez mégsem volt elég indok számára a maradásra. De lehet, hogy tényleg "csak" kiszédült morzsaosztogatás közben... Bár hozzá ez a költőien elröppenős halálfajta illenék. Élete is maga volt a kanyargós és abszurd XX.századi mesefolyam, amit aztán tényleg utánozhatatlan ízekkel tárt könyveiben



az olvasók elé. A zabigyerek-létből hamar átkerült a sörgyári igazgató csemetéjének irigyelt szerepébe, mert anyja férje igazi apjává vált, saját nevét adva neki. Ő hálából ezt világhírbe csomagolta... Mamája viszont - akit Magda Vasaryova olyan felejthetetlen szőkeséggel és szemében huncut titkokkal játszott a korai éveket megjelenítő Sörgyári capriccioban - kellőképpen egzaltált volt (szemben a precíz hivatalnok Frantísekkel) ahhoz, hogy isten tudja kitől fogant magzata se legyen egy közönséges átlagtóni.... Aztán ehhez a bohém kettőshöz csatlakozott ideiglenes ottállomásozásra - két hétre jött, mint hozzánk a szovjetek 56-ot letörni és ő is negyvenévig maradt! - Josef alias Pepinke, a papa testvére. Nekem máig a fülemben zsizseg az a filmbéli, Kern András által zseniálisan szinkronizált őrült és könnyesre röhögtető folyamatos monológ - "ha unatkozik, vegyen mosómedvét!" -, amit a bácsika lélegzetvétel nélkül levágott a Menzel filmjében. Róla szól a később íróvá lett unokaöcsi Táncórák időseknek és haladóknak című könyve, mely tulajdonképp egyetlen egy mondat á le Pepin... Nos, Hrabalunk most megint előtérbe került, hiszen legjobb bajtársa-barátja a cseh humor elterjesztéséért folytatott harcban, A rendező Jiri Menzel megfilmesítette sokáig asztalfiókba száműzött regényét, az Őfelsége pincére voltam címűt.http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=266 (Hrabal munkásságáról, műveiről bővebbet:http://hu.wikipedia.org/wiki/Bohumil_Hrabal)

Mivel Bohumil kamasznak nagyon félénk volt, és amúgy is szinte az anyatejjel szívta magába a sört - szép képzavar! - elkezdte gyógyszerként inni a cseh föld messze földön híres aranyát. És rájött, hogy csak pár korsócska kell a gigába, és felenged ettől a lebénító félszegsége: attól kezdve ömlik belőle a jó duma, dőlnek karjába a csajok, ő a társaság császára! Egész életét így a sör határozta meg - annyi minden más mellett persze, hisz jogi doktorként volt fizikai melós, ünnepelt és tiltott író - , olyannyira, hogy az Arany Tigris kocsma http://www.travelpod.com/ad/At_the_Golden_Tiger_U_zlateho_tygra-Prague naponta vele nyitott ki és vele is zárt. Bill Clinton amerikai elnök, amikor Prágában volt, odazarándokolt el hozzá a világ legtermészetesebb módján. Hisz nagy /író/fejedelem volt Hrabal.... Sírjára is malátalevet kért locsolni az örökifjú lelkületű tréfacsináló.

Nos e világszerte tudott tény és fanyarul szomorú-szép halála adta az ötletet, hogy hűtőmben hányódó csirkeszárnyacskáinkat sörben sütve-párolva,valamint sörmártással készítsem el, a nagy Bohumil emlékére. Nem valami bonyolult kaja de jól hangzik ;-), gusztán is fest, ja és finom.



8-12 vagy ahány darab szárnyunk van, az a gondos epilálás után mind a tepsibe kerül. Tengeri sóval, borssal, sültcsirke-fűszerrel (bár azzal csínyján bánjunk: sok benne a nátrium-glutamát, ami ízfokozó, de káros a szervezetre -a kínai konyha-szindróma okozója fejfájással, látási nehézségekkel, stb.) megszórtam őket, miután olivaolajjal + citromléval végiglocsoltam. Így fektettem egymás mellé. Dobozos, viszonylag olcsó sörrel (ez épp német volt, bocs drága író úr!) elkezdtem öntözgetni. Amikor az egyik fele megpirult, ugyanezt megismételtem a másikkal. Amíg a sör fogyott, az illatok áradtak és Hrabal lelke átsuhant a konyhámon - hogy nagyképű is legyek.... A szárnyacskák hamar megsülnek - én mindig 200 fok körül pirítom plusz ráadok egy kis grilláldást is, hadd ropogósodjék még jobban a bőre - így kb. félóra alatt elkészült. A löttyöt, ami a citromos zsírjából meg a sörből képződött kis liszttel, tejjel (ha van tejszín is jó) behabartam krémesre, ez lett a sörmártásom. Uncle Ben`s rizzsel, főtt majd átsült krumplival és savanyúsággal (kovi ubi és vidéke) tálaltam, bőven locsintgatva rá e barnás szószt. Természetesen sör dukált hozzá italnak is ;-))!

A hrabali szárnyalás mellé ideírok egy földön járó talpas receptet is csirkéből. Már hasonlót megzenésítettem az oldalon:http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=42 ez csupán ennek a variációja. Leírom ide, mert nagyon könnyű, kiadós és kellemes kaja, (hogy alliteráljunk is egy jót), mutatós és köret se kell külön hozzá:



Három egész combot megmostam, szőrtelenítettem, - mint újabban a trendin bevadult lányok-fiúk magukat mindenütt csigasimára - és utána az előzőleg kifőzött, kb. 3/4 zacskónyi olasz spagetti beletöltöttem a bőre alá. A tészta kefírrel, dijoni mustárral, sóval lett megbolondítva, így került a csibébe meg a tepsi közepére kupacolva. Citromléval, sóval kezeltem a bőrös felét a ripiropi érdekében, és elindult a sütés. Ez tovább tartott kábé húsz perccel, mint a szárnyak esetében, mert több rajtuk a hús, aminek teljesen át kell sülnie!! Közben a spagettiszálak roppanósra pirultak, le is fedtem alufóliával, hogy saját zsírjában párolódjék tovább. Aztán sajtvágóval lenyesett vékony szelet trappistával befedtem a combokat (volt amelyiknek a töméstől kirepedt a bőre) és reszelve is rászórtam a tésztahalomra. Ezt már fólia nélkül sütöttem. Gyönyörű aranybarna, hónyagoskérgűre sült maga a jószágláb, a tészta meg önálló életre kelve tekergőzött sötétebb barna, drapp színeiben. Én imádom a kifőtt majd olivaolajban megsütött olasz/magyar tésztát: finomabb szerintem a tortellini, a csusza is így megpirítva... Színes, fokhagymás-citromos-olivaolajos lében eltett paprikasalátával és kifőtt, majd sütőben sült, vajban kezelt petrezselyemmel hintett krumplival ettük. Mmmm...

Eleinte nem is volt más célom, mint ezeket leírni s feldobni a netre. De! Megint felcseszerintette az agyam az áltam tulajdonképpen nagyon kedvelt Index azon vonása, amit viszont igen utálok bennük: a mérhetetlen provokatív sznobizmusuk kajában öltözködésben. http://index.hu/kultur/eletmod/mbt070911/ E cikkükben a hagyományos - szerintük provinciálisan szar és uncsi - magyar konyha, mint olyan ellen "keresztesháborút" vizionálnak két, Magyar Nemzetben publikáló gasztronómiai szakírót(házaspárt) istenítve. Akik arról értekeznek minden munkájukban (Bűvös szakács.blog) - a zindexes cikkben egy levizezett(-hányt?!) pólójú korombeli pasi osztja nagyon az észt, nőtársát nem látni itt -, hogy reménytelen a világszínvonalhoz felzárkózás honi zsírosbödönjeink, fakanalaink környékén. Nincs és nem is lesz Michelin-csillagunk ennyi parasztkaja, igénytelenség folytán. http://www.deluxe.hu/cikk/20071128/a_vilag_legdragabb_ettermei_larpege_masa_el_bulli_tesuyas_la_pergola_french_laundry/... Jó, biztos profi mindkét újságíró, megengedem, valódi főzőfenoménok. De hogy csak a fikázás hagyja el a szájukat! Csomó minden nem igaz vagy nem úgy igaz, ahogy pl. abban az Index-riportban olvasható tőle! A Fekete Holló Vendéglő a Várban nem volt rossz a hetvenesekben, tény, nade azt mondani szemrebbenés nélkül, hogy CSAK AZ VOLT A HELY! Na ne má`... annyira nem hasított.
Kurvajó placcok voltak akkor is, tudom, mert jártuk a sörözőket, vendéglőket családdal, párommal, barátokkal, hiszen olcsó volt a kaja és kevesebb a kégli meg az egyéb szórakozási lehetőség nekünk, tizen-huszonéveseknek. ;-)

Csak pár cím így hirtelenjében felidézve: a Visegrádi utca elején, közel a Szent István körúthoz volt az Erdélyi fatányéros nevű pincehelyiség, ma valami Paprika Étterem. Ott volt főpincér Nyilasi Tibor focista apukája, abból a bizonyos klasszikusan elegáns és decensen aranyos fajtából. Eszméletlen jó és olcsó konyhája volt: a spanyol madárka című ételük: göngyölt sertéshúsba koviubi, keménytojás, sonka + ez-az volt tunkolva - pontosan nem emlékszem -; csak az ízei csimborasszójára meg erdélyi fatányérosuk máig szívet dobogtató képére. Aztán a Bajkál Étterem az ex- Szovjet Kultúra (ma a vadmagyarok háza a Semmelweis utcában) épületében maga volt az elérhető mámor a híres borscsával és egyéb orosz isteni zabájával. Az Apostolok a Kígyó utcában drágán ugyan (ahhoz képest persze)de exkluzív és nagyon finom ünnepi élmény nyújtott. Az Ádám Söröző a hajdani Népköztársaság útján (ma Andrássy) verhetetlen volt tatárbifsztekben (írjuk magyarosan, oké?). A Mechwart-ligetél még ma is üzemelő helyen - akkor más néven futott persze - olyan csipetkés bableves+foszlós, langyos pogácsa combo volt, hogy ma is könnybe lábad a szemem, ha csak rája gondolok. A millió kispiszkos állóbüfé a maga leveses, sült, majonézes krumplis, hagymás virslis, svédgombás, francasalátás, kaszinótojásos, aszpikos marhanyelves, stb. stb. meg aranygaluskás, vargabéleses, réteses, 10 féle turmixos választékával! A Szentendrén akkoriban gründolt, máig nagyon híres - nekem lassan megfizethetetlenné vált - Mahr Attila-féle Aranysárkány fogalom volt a diplomaták, külföldiek körében is. Mitterand is megnyalta ott mind a tíz ujját! Ezek csak a most felötlő emlékek. Igenis istenien lehetett enni és ejtőzni AKKORIBAN IS. "Belehülyülünk a gagyi rántotthúsba" - ez a cikk címe. Baromság.

A rántotthús nagyon klassz tud lenni ! Egyetemista éveim legszebb emléke a Liesinger - más tulaja van már ott az Apáczai gimi közelében - asztalról lelógó bécsi szelete. Amit csodásan készítenek napjainkban is Nagyrécsén, Martonvásárt vagy épp Tahiban (libamájjal, fűszervajjal, stb. töltve. Ó Atyám ne hagyj el, naponta enném!) A lenézett lecsó is, gulyás is pazar tud lenni. Lásd, a brit-magyar szuvenír-ötletelés eredményeképp majdnem minden fiatal dizájner magyaros kaját gondolt emblematikusnak.http://www.muvesz-vilag.hu/kepzomuveszet/hirek/6236 Nyafog ez a jóember from Magyar Nemzet, hogy mennyire nincs itt brüühühűűű, konyhakultúra, mert csak a hülyébbek mennek el szakácsnak, nincs a szakmának presztízse, szar könyvekből tanulnak, nincs innováció, ezért, aki tud - like az ő magzata is - az menekül nyugatra és haza se jön ide a pusztába paraszt zsírgyomrúakra főzni. Az azért röhej, hogy e nagymagyarosch sirámok Lehel kürtjéből, ami a jobboldalnak nem rése hanem erős bástyája és vára, e hajdan színvonalas (de jó pár éve elzabrált, színvonalát adó évtizedes értékeitől megfosztott) "újságból" ömlenek e hazai kincseket megtagadó szavak... ;-))

Voltam pár, elismerten nagy gasztronómiai renoméval rendelkező országban és amennyire a bukszámból telt, ettem is. Nem hűdeproccban - mint ez a három Michelin-csillagos http://fatmo.blog.hu/2009/03/26/ahonnan_nincs_tovabb_gordon_ramsay_at_the_royal_hospital_road?fullcommentlist=1,de a városlakók által látogatott jókban .(bár a férjem néha hivatalos útján elvetődött ilyenekbe is, ám ettől még a véleménye ebben hasonló az enyémhez. Ahogy a fiamé is, aki félévet élt Granadában a tapas-fővárosban és nála ínyencebb lelket nem ismerek kerek e világon! ;-))

Leszögezem, köpjön le érte minden fikahuszár, hogy a Franciaországban, Spanyolországban, Ausztriában, Horvátországban, Itáliában, Török- ill. Görögországban megkóstolt ételek nem voltak annyival fenomenálisabbak a mieinknél. Ettem görög mentás báránysültet az Akropolisz tövében, moussakát Korfun, éltem túl 10 nap török all inclusive-ot nagy nehezen :-DD, mert ott olyan látvány- és ízbombák értek 24 órán keresztül, hogy 5 éve nem térek magamhoz, kajáltunk a Trevi-kútnál és Velencében, jártunk Párizsban és a Cote d`Azur millió helyén jóllakni a felkapott Cannes-tól a szelídebben sztárolt Narbonne-ig. Faltam két pofára igazi bécsit Bécsben, aranyló húslevest Münchenben, a csevapcsicsi-raznicsi-burek szentháromságot Rovinj, Trogír, Split, Pula vendéglőiben, na és Cordóba, Granada, Toledo, Barcelona, Zaragoza ízei még mindig a számban, nem is beszélve a legdélibb Tarifa - Afrikával sré vizaví- lavórnyi frissen sütött, turistáktól mentes helyen elfogyasztott gambájáig és tintahaláig! Lisszabon bacalhaut (tőkehal) kínált hosszasan (közben feltörték a kocsinkat), míg Krakkó tojáslevest, pizzát, kusz-kuszt, ahogy Brüsszel arab negyede is. Prága grandiózus pisztrángját, Brno bélszínét, a tátrai üdülőhelyek cápáját is jószívvel melengetem emlékeim között. Nagyon fincsi volt mindegyik. De annyival nem jobbak, mint az itthoni ízek. Csak mások: izgalmasak, különlegesek, szokatlanok és néha zavaróak eleinte.

Eszem ugyan a kagylót - Párizsban a Leon belga herkentyűhálózat elég jó színvonal -, de nem bomlok utána annyira. Nem ezt szokta meg az ínyem. Miért akkora szégyen az, hogy innen vagyunk? És hogy rántotthúson, gulyáson szocializálódtunk, meg anyánk, nagyanyánk (akinek volt ugye), szomszédnéni főztjén: palacsintán, greandírmarson (isteni krumplistészta, óh!!), császármozsán, buktán, stb.?? Miért akarunk egy másik világot hazudni sztárséfekkel, ha nem francia földön élünk?? Míg ott napi betevő kaja az osztriga, a csiga, a béka, mint eme vendéglő cégére hirdeti :



itt nálunk nem. Ezért szép a világ, mert ennyire sokszínű és ebben még a tökegyszerű paprikáskrumpli is bír mennyei lenni. Miért csak a nagyon kurvadrága királyrák, zöldkagyló, homár, szarvasgomba, parmezán, stilton sajt, bárány, pármai avagy serrano sonka, eredeti vizibivalytejből készült mozzarella (Olaszhonban is csak abból van mindegyik?!), articsóka, argentin, japán (sörrel hízlalt, masszírozott husú) bélszín, sushi A KAJA egyesek szemében? (Nem mind arany, ami fénylik, a tányéron se: http://velvet.hu/blogok/gumicukor/2007/11/17/bezart_a_vilag_legdragabb_sutijet_arulo_/ Mert még az igazi arany-gyámánt biszbasz se ellensúlyozta ott az egér-csótányinváziót...) Hiszen NEM főzni jártak oda a kis rágcsálók, mint a L`ecsóban. Nem az lehet ennek a hátterében - konyhapszichomókusi mivoltom teljes biztonságával hályogkovácsolok ;-)) - hogy az ingerszegény kádári panellét, a napközis menzaemlékek írmagját vagyis a sűrű szocreál gyerekkort kell mindenáron kiküszöbölni ennyi fennkölt nyafis sznobériával??? Múltat, jelent legyalázó fikával?? Az itt főzött ételek netán ezért színvonaltalanul provinciális szarok szerintük???

Ne csak az ára, hanem a szívvel-lélekkel, ötlettel elkészítése határozza meg: nem csak én mondom ezt, hanem a világot keresztül-kasul üzleti úton bejárt, tehát elegáns helyeken etetett, amúgy isteni háziasszony Piroska barátném... Hisz egy sima kis tócsni is lehet fejedelmi, ha úgy csinálják, nem? Az igaz, hogy ne avas, agyonsütött olajból zsírból bukkanjon fel az étel, kampányolok az olivaolajért elég rendesen magam is. ;-)) Mert semmivel sem rontja a paprikás ízeket, klassz vele a paprikás csirke, sertéspöri tényleg!

Ettem ugyanakkor semmilyen paellát (inkább kagylóhéj dominált benne) Toledóban, egy helyi erők látogatta vendéglőben: én jobbat csinálok (volt már rá példa), bizisten! Ettem pocsék túl édes arab sütiket Cordoba királyi várában, "futottak még Rizibi"-jellegű echte katalán töltött paprikát Barcelona szintén óvárosi agyondicsért kocsmájában, volt a számban az itthoninál semmivel se ízesebb (sőt!) pizza Olaszországban. És sorolhatnám. A múltkor feldicsért TAHI KERT VENDÉGLŐ szakácsa semmilyen csillagos (én huszat adnék neki).



Merthogy itthon senkit nem tartanak Michelin-csillagra http://www.turizmus.com/article.phtml?ai=3125 méltónak, a (nem olcsó, de igen kellemes és előkelő) Kogart http://www.kogart.hu/kogart/gastronomy_main.jsp - francia - séfje, meg egy másik étterem portugál szakácsa most hajt rá.. De az a falusi ember, akit nem ismerek, annyira szellemes, finom, változatos és látványnak is elsőrangú dolgokat talál ki és tálal, hogy alélnak tőle németek, amerikaiak egyaránt! Múltkor bostoni vendéggel voltam ott. Az is elájult a kifilézett, mustárral, tejföllel, citrommal megbolondított halászlétól (pedig a lakhelyén naponta isteni tengeri halakban van része), én pedig kézcsókomat küldtem a konyhára a sajttal, barackkal töltött RÁNTOTT pulykamellért mandulás salátával. Annyi volt, hogy másnap ketten ettünk még a hazavitt adagból. A dizájn így festett: körbevették a felvágott, frissen rántott, aranyos - a halványabb olvadt sajt meg a tömény sárga barack - tartalmukat megvillantó hússzeletek a halomnyi friss, hajszálvékonyra szelt mandulával szórt színes salátát. Tetejére két nagy paradicsomkarikát , mint pillangószárnyat tett a séf, belőlük metélőhagymaszálak bólogattak csápként. Jó darabig csak a képe nyűgözött le. Ki meri azt mondani, hogy itthon nincs fantázia és íz-elkötelezettség a szakácsainkban? Hogy csak a másra hülyék lesznek vendéglátóipari tanulók?? Ismerek nagyon is odaadó és zseniális fiatal művészeket e témában, akiknek egész nap ezen jár az agyuk - csillag ide vagy oda. Olyat is, aki trendi szakmát (fotós) hagyott ott, hogy séfnek tanulhasson, mert kölyökkora erre vágyik fiú létére.

És ilyen klassz ételeket - megadom mindig a lelőhelyet - ettem már Veszprémtől Mosonmagyaróvárig szerte e lenézett hazában 1300-2000 forint körüli árakon, nevesincs helyeken. MINDENHOL ipari mennyiséget képzőművészeti gondossággal kivitelezve, udvariasan felszolgálva. Pesten megemlítendő a Mongol BBQ, ahol 2400 forintért hihetetlen gazdag svédasztalokról degeszre ehetjük magunkat fantasztikus ételekkel. Amikről most zengedezek, ott mind voltam külföldiekkel, tehát személyes tapasztalatból beszélek. Rajongtak vendégeink itthon ezért a színvonalért - pedig nem a vasmunkások egyszerűen faragott nagyzabás fajtájából valók, hanem igazi ínyencek! Akik lakóhelyükön szinte heti rendszerességgel ehetnek kvalitásos helyeken mindenféle luxusételt, mert ez nekik nem gond és pénzkérdés... Mégis uszulnak boldogan Náncsi Nénihez Hűvösvölgybe vagy a Duna-parti Rozmaringba Óbudára. Ezek még nem full-drága vendéglők magyar erszénynek se, de magas minőséget adnak. Oké, ezeken a középkategóriásokon felül kellenek a nagyon extrémül főző, különleges választékú helyek is ide, haladjunk a fő divatáramlatokkal (kaporszálak rákreálva egzotikus ízek pici kupacára egy medencényi tányéron. Ettől a menü hétfogásos, ízelítőszerűség, like Gordon Ramsay... Ez is egy út és biztos ennek is van piaca a nagyon sznobok körében). De ne CSAK EZ LEGYEN AZ ETALON.

DE azért ne felejtsük el, hogy - tetszik vagy se - mégis itt élünk egy megszorításokban vergődő,VILÁGVÁLSÁGTÓL TÉPETT, HÁNYÓDÓ, igencsak szarban lévő szegény kis országban. (az európai nagyokhoz képest persze). Ne velük hasonlítsuk össze magunkat és a választékot. Én mennyiséget is akarok a pénzemért, amilyen egy hasfixált állat vagyok... Evett San Francisco-i barátnőm itt a felkapott és drágává tett Andrássy úti Premier Újságíró Étteremben. Kicsi adagok nagy felhajtással eléggé felejthetően főzve-sütve. Nem volt rossz, de annyiért??? Nem is esett hasra ettől (pedig nagyon modern dizájnnal hozták ki az ételeket, hiába akartunk előtte felvágni így:lám, milyen pöpec helyeket ismerünk Pesten...

Viszont anno `03-ban a Fészek konyhájától sikítottak a gyönyörűségtől a férjével együtt pedig ott csak a klasszikus "józsef attilás piros zománcos lábaskában" hozták ki a halászlevet; nem volt nagy csinadratta a tálalással. Holott ők SF-ben napi vendégek a Bűvös szakács-blog (melyet ezek a nemzetes keresztes lovagok szerkesztenek) frisco-i kedvencénél, Gary Dankonál, a magyar származású séfnél.http://www.garydanko.com/ És jó barátnőjük egy másik ottani nagyszerű vendéglős, Amaryll Schwertner, aki szintén magyar gyökerű.http://www.bouletteslarder.com/ Van tehát rálátásuk a felkapott divatos nemzetközi konyhára. És Klárim a Lacikájával együtt mégis imádja a hazai ízeket. A - Karinthy után szabadon mondva - börző Dunakorzóban rázuttyintani azt a remegő, a csontból fényesen kibukó velőt a pirítósra. A májacskát kirántva, resztelve


a képen: a férjem műve

beburkolni, friss kenyérrel tunkolva a paprikás, pikáns szaftját. Ebbe a jóba sikerrel belebolondították sültamerikai vejüket, Travist is. Aki eleinte rettegett magától az ötlettől is: ezt megenni, brr! - hisz a máj méregraktár: egészségtelen, stb. az amik szerint - aztán belé szeretett. Ahogy a tortáinkba, sütijeinkbe is. Dobos, Eszterházy, Rigó Jancsi, képviselőfánk, krémesek! Folyton letanyáznak a Zserbóban, pedig az szerintem nem is annyira jó; főleg nem arányos az áraikkal a mennyiség, minőség és a kiszolgálás színvonala...A SF-i vendéglős barátnéik mindig hozatnak innen velük tarhonyát, paprikát. Nekik ott, a világ egyik legfelkapottabb helyén ez nem ciki. És bizony hogy finom a hazai paradicsom is; én nyugaton szinte csak zöld és ehetetlen szart láttam. Paprikában is. Nem hiszem, hogy mindenki csak házilag legeltetett frissen lemetélt jószágból főz a kinti éttermekben... Mert ezt mantrázza az, aki kritizálja a magyar vendéglátást: hogy nincs követhető "szervízkönyve" a vágott húsnak: hol, milyen tanyán legelt, stb. de a dioxin és egyéb botrányok soha nem hazánkból indultak, hanem azokról a felkapott és itthon bezzegelt nyugati farmokról. Ahol minden olyan csudijóóóó! Ahonnan az itteni felkapottak - Arany kaviár nagyon drágán - hozatja alapanyagait. Mert a hazai bakfitty... Pedig bedobozolják a spanyolok is kedvenc gazpachojukat. Mélyhűtik mindenütt nyugaton is a csigát, a pizzát, a herkentyűket. Mert nem az amishoknál élünk http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=44288&i_city_id=3372&i_county_id=-1&i_where=2, hanem a XXI. században.

Ahol a Magyar Nemzet/Index, valamilyen gasztor csúcszövetség, stb. eme felkent pápája is digitális tojásfőzővel készít pünkt 67,5 fokos tojatot. Meg kell alkudni tehát a körülményekkel.

Én pont azért irkálom ezt a magam kis hülye blogját, hogy lássa mindenki, hogy lehet kinti ízeket megvalósítani magyarul is,persze nem az eredeti, ortodox színvonalon. Nem is állítom ezt. Módosul, tán torzul is némiképp az az ízvilág, hisz nem lehet mindig méregdrága alapanyagokhoz, főzőedényekhez, stb. jutni vagy azt kiperkálni (ezt is fájlalja a gasztró-elégedetlen ember) ám a végeredmény azért ehető és legtöbbször finom. A mi erszényünkhöz és lehetőségeinkhez képest. Magyarosan. "Ha nem lehet az, amit szeretnék, szeretem azt, ami lehet." - jó, ha ezt is próbáljuk megérteni egyszer nagy felhorgadós cikizős hisztinkben...




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció