media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek





Most, hogy már Románia is európai uniós tagoszág, - tehát a határokon útlevél se kell - lehet odamenni gond nélkül. Így talán a 87 éves el-szétszakítottság érzése csillapul a legvadabbul dobogó honfi-kebelben is, hiszen a fejlődés valahogy csak megoldotta azt a problémát, amit háború sem tudott...Most már annyi uszításra se lesz szükség talán.

Amikor nekem adatott Erdélyt meglátni - 40 valahány évvel ezelőtt -, bizony, nemhogy Brassóba http://brasso.lap.hu/, az erdélyi szászság "fővárosába", de Kolozsvárra, Nagyváradra, Aradra se mehettem, ami sokkal közelebb volt "támaszpontomhoz". Akkoriban az volt a vérhülye szabály (hacsak nem vertek át a rokonok, de nem hinném) - amit nemcsak akkor nem értettem, de ma se -, hogy a meghívás helyszínéül szolgáló települést nem lehetett elhagyni az idegen állampolgárnak. Márpedig engem a szüleim Marosvásárhelyre utaztattak kétszer is a rokonokhoz (nagyapám bátyjához). Anyámék felraktak 12 aztán, meg tán 14 évesen a Nyugatiból induló vonatra - valaki jobb arcúra rábíztak, hogy figyeljen rám a hosszú út alatt - a nagy-nagybátyám meg leszedett, amikor hosszú, véget nem érő döcögés után megérkeztem.

A Románián keresztül vasutazás - nem tudom, most mi a helyzet, bár olvastam olyan levelet a neten, hogy iszonyúúúú - nem volt egy kéjmámor, sőt! Abból állt (szó szerint), hogy gyakorlatilag minden vakondtúrásnál fékezett és körülnézett a masiniszta: vagy haverját pislanthatta meg a földeken, vagy csakúgy - szóval a beláthatatlanság, mint időkategória annyira kézzelfogható fogalom lett ilyenkor!

Az az, engem akkor Budapestre emlékeztető - de arányosan kisebb - Marosvásárhely szép város volt, ahogy emlékeimben él: a működő óriási virágórája, a várfalai, a hegyoldalban létrehozott állatkertje, ahol a bocsok szabadon rohangásztak, mind kellemes látnivaló volt, amire jó visszagondolni ennyi év múltán is... A rokonaimra, szegénykékre már kevésbé: a két gyerektelen öregember (mint később megtudtam szörnyű történelmi traumák árnyékában: lágerben pusztult e mindegyikük családja, később találkoztak ők ezután össze) folyton csak nevelni akart. Gondolom a nekik nagyon is "pesti erkölcseimet" helyre pallérozni, a "ha az anyád nem tanított meg,majd akkor mi!"-szöveggel, amire eléggé ugrottam. Ugyan nem volt velem semmi baj, de mégis egy kisvárosból azért kiríttam ;-)). Voltak fura hangok is a szomszédságból, a Boulevard Maia 1 környékéről, olyan gúnyosan firtatók - hogy aszongya:: na pesti kisasszonyka, hogy tetszik itt vidéken? Nem nagyon értettem ezt az ellenséges hozzállást, de ha ilyenek voltak, elfogadtam. Azon nagyon meglepődtem, amit szerdánként láttam ott: gyönyörű, hosszú copfos népviseletbe járó lányok kettesével-hármasával összefogdózva korzóztak az utcákon. Mi ez? - kérdeztem. Hát a román cselédek ilyenkor szabadnaposak. - válaszolták Lajos bácsiék a világ legtermészetesebb hangján. Cselédek a szocializmusban??? Ilyen nálunk nem volt, csak legfeljebb bejárónő - néha nagyobb hatalommal, mint nekünk volt - akik felmondtak seperc alatt, ha valami nem smakkolt... De ott Erdélyben és akkor a hatvanas évekban igen megszokott volt, hogy ennyire kettévált a kétnyelvű társadalom. A feszültségek forrása azért ebben is lehetett.

Fel ezt nem foghattam a magam kislány-eszével; ami jó volt, arra koncentráltam inkább: a flekkenjük finom volt - valami szalámit is folyton tuszkoltak belém, hogy "jobb-e, mint a pesti?" - , aztán Szováta, - ahová mégis eljuthattam - meg izgalmas élmény volt a nagyon sós vizű tavával. Majdnem tenger-feeling!! Megnézném majd egyszer megint...

Mivel Brassó már odébb volt, oda nem is vittek volna, gondolom a távolság miatt, ha lehetett volna se. Ahogy olvasom a neten, három nép lakta békében (illetve Ceausecu őrült uralma alatt, szászok, amennyire bírtak, elmenekültek Nyugat-Németországba: már mutatóba is alig vannak.) Ma is a Bukarest utáni legnagyobb városa Romániának, a Barcaság délkeleti csücskében a Cenk-hegy tövében. A Brassó név bolgár-török eredetű, de latinul Corona-nak hívták. Így 1355-ben említik egy okiratban, mert a legenda szerint amikor az első városházát építették, az alapásás közben a föld mélyében, ágakba bogozva egy aranykoronát találtak. Ezért van a város címerében e két szimbólum...

Brassót már a mi IV. Bélánk 1252-es adománylevele is megemlíti. Nagyon gazdag város lett már a kora középkorban, hiszen II. Endre az egész térséget a német lovagrendnek adományozta, amely hozta magával iparosait is - a betelepülő mesteremberek fellendítették az életet ott. (amúgy Endre össze is rúgta a port a lovagokkal is, nemcsak Bánk bánnal ;-)), mert tilalma ellenére várat építettek. Őket kiebrudalta, de a szász polgárok maradhattak.) Azokban az időkben, amikor viszont a török-tatár hordák betörése ellen muszáj volt várfalakat emelni a Köszörű-patak völgyében, kezdett kialakulni mai arculata. Na, meg a híres Fekete-templom építése is ekkorra datálódik. Azért nevezik feketének, mert a Habsburgok felgyújtották az 1600-as években, amikor fellázadtak ellenük a szász lakosok, akik nem akartak a császári őrség foglyaként élni. Akkor a feltámadt szélvészben le is égett a város nagy része, erősen megrekesztve a fejlődést egy ideig. Ez az épület Erdély legnagyobb temploma és Európa legkeletebbre található későgótikus katedrálisa. Gyönyörű és értékes török szőnyegyűjteményét a városi kereskedők ajándékozták Brassónak. Ami attól lett annyira gazdag, hogy a XIV. században "árumegállító jogot" kapott. Mindent, amit kereskedők átvittek volna rajta, árulniuk kellett piacán. Különleges értékek cseréltek így gazdát, ezt az előnyét más város nem hozta be... Szellemisége is példamutató volt, hiszen három náció-vallás fért meg évszázadokig ott békében. Ma a szászság lélekszáma fent leírtak miatt az ezret se éri el, az összlakosság 323 ezer fő, aminek 10 %-a magyar. A magyar részt Bolonyának hívták.

Még egy különleges értéke van a városnak: a róla Brassainak nevezett francia fotóművész. http://art.transindex.ro/?cikk=98 , aki 1899-ben ott született Halász Gyula néven. Kikerülvén Párizsba a múlt század elején nem is tudott fényképezni, de a kinti nagyok bevezették e tudományba. André Kertész, Robert Capa mellett ő a leghíresebb magyar származású fényképész, ami képeit elnézegetve persze nem is kétséges...

Nos, hogy Brassóban mennyire népétel a brassói aprópecsenye , azt nem tudom. Én mindenesetre nagyon szeretem csinálni, mert amennyire egyszerű összedobni, annyira finom, kiadós, olcsónak mondható, több napig ehető étel. Az eredetije biztos, hogy sertésből készült, szoktam abból is készíteni persze. De mivel sokszor hoz a férjem pulyka-nyesedéket, ami a nevével ellentétében, korrekt alapanyag, kipróbáltam belőle is, jó lett... ;-)) Kb. egy kilónyibólmár emberes adag készül; tulajdonképpen, amennyit óhajt valaki, annyit dolgoz fel belőle (mélyhűthető nyersen is persze). Ami munkás benne, az kicsit rendbetenni a pulykacomb-cafatkákat - azt hiszem e testájékról van szó -: meg kell tisztítani a bőnyeges, hártyás, néha csontos részektől, majd apró (4x4 cm-es) darabokra felvágni, megsózni és megpirítani kis olivaolajon, ami annyira egészséges, hogy cikkek garmadája zeng erről! . Ha a sertésből készül, akkor ez nagyon fontos, mert azt csak jól átsütve szabad enni! De pulykánál erre annyira nincs is szükség, mert átsül a sütőben .

Én kifőzök hozzá héjában krumplit is, 6-8 nagyobb darabot, mert ha kifőve sütjük olajban, nem hízlal . Amikor megpuhul a lében, meghámozom, négybe vágom, vagy még kisebb darabokra. Egy közepesen nagy tepsiben jól összekeverem a kockára szabdalt hússal, és a két ujjnyi vastagon levágott és abból felkockázott - lehetőleg - füstölt szalonnadarabokkal, egy nagyobb fejnyi aprított fokhagymával, feketeborssal. Amikor krumplival együtt sül, nem sózok semmit, mert a burgonyának az nem tesz jót, a szalonnapörcök meg valamelyest sósak amúgy is. Szépen pirulgat ez így együtt testvériesen a sütőben (nekem fél és háromnegyed hétre kalibrált állású hőmérsékleten), néha aláöntözök az íze kedvéért egy kis vörösbort is, hogy kellemesen zamatossá tegye a szaftját. Amikor a hús elkészült: illatosan piros, ropogós, - a szalonna meg üvegesen áttetsző, barnás kéreggel - na, akkor készen is van maga a brassói aprópecsenye!

Savanyúsággal - télen csalamádé, ecetes paprika míg friss saláták nyáron - nagyon finom, és, ha pulykából készül, akkor kimondottan könnyű kaja! Több napra előre elkészíthető, jól tűri a hűtést (mélyhűtést is); ebédnek-vacsorának ideális, vendégek előtt se vallottam szégyent vele! Nem egész egy kilóból - telipakolva egy közepes tepsit fele-fele arányban húsival-krumplival - négyen legalább kétszer jól lakunk, az biztos. Ha valaki úgy szereti, túlsúlyba kerülhet az állat vagy fordítva. Mindenképp nagyon ínycsiklandó, ahogy a boros felhanggal összesülnek az ízek benne ... Szerintem - bár nem próbáltam - sörrel öntözve se lehet rossz.




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció