media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

A prágai bevált csapat - 42 gimnazista + osztályfőnöknőjük - drága Judit barátném, Attila, A tánctanár http://www.harmoniatancklub.hu/index.php?type=webpage&id=1 és jómagam elhúztunk március 15-én reggel a botrányba felhorgadt nemzeti ünnep elől Krakkóba. Ahogy több más számtalan honfitársunk is... Ettől a szlovák benzinkutak klotyója - 1 csésze kutanként: tiszta Ájrópa!! - nem is bírta a rohamot. A helyi rendőrök meg azt nehezményezték, hogy a magyar autósok tövig a gázt-stílusban rohannának át folyton drága Tátrájukon... Nos, a magyaroknak tényleg sokba került ez: el is kapták mindegyiket. A hegyekben volt még hócsillanás a messze fenyők között



, Donovalyban is zajlott félgőzzel a síélet az agyon gyötört pályákon. . Március idusán mi innen Budáról, reggel fél 8 magasságában még koratavaszból indultunk - csak némi pesszimizmusnak volt köszönhető, hogy csomagoltunk meleget. Hálisten!!

Óriási építkezések zajlanak, készül - de tényleg!! - az a hegyeken átívelő autópálya, ami biztosan nagyon megkönnyíti és lerövidíti majd az utat. Ez tán a mostani sofőrünknek is segítség lesz, ha még egyszer odavetődik és rátalál ;-)). Mert vele is - akárcsak nyáron Prágába tartva - megint kicsit nagyon befürödtünk: a csiga egy eszeveszetten vágtató vadállat volt hozzája képest és mindenképpen jobban tájékozódó nála... Pedig Krakkó csak 300 km-re van kies hazánktól, a 66-os út visz oda egyelőre. Jövőre lehet, hogy már változik a helyzet!

Tehát tyúkszemes popóval érkeztünk meg jó tíz! órai út után Kis-Lengyelország székhelyére, Krakkóba. Térképe nem volt a jóembernek - azt mondta, miután Attilánk, hogy őt segítse, beruházott 7 zlotyiért egy ilyen segédeszközbe - ha tudta volna, hoz ilyen fajta pénzt ide és vesz belőle. De... Három hónapja tudott a cége arról, hogy gyerekekkel súlyosbítva Krakkóba - L-e-n-gy-e-l-o-r-sz-á-g-b-a - jön majd. Ha nem hallom/élem ezt, nem hiszem el... Végre a városszéli benzinkútnál ránk talált Melinda, a kis huszonéves idegenvezetőnőnk is, aki bevezetett a városba. Iszonyú csúcsforgalom fojtja meg Krakkót http://hu.wikipedia.org/wiki/Krakk%C3%B3 akár hétköznap,akár hétvége van. Lengyelország harmadik legnépesebb városa, az agglomerációval együtt 1 millió 250 ezer lakosa van. (a fele mind kocsiban araszol!) A Visztula partján fekszik. Lehet, hogy megköveznek érte a lengyel-fanok, de a szürke, szocializmusból megmaradt egyenunalom végig követett bennünket, csak a legszűkebb belvárosban látszott más is, mint az. Hogy van változás persze, azt Claudia Schiffer virágpiacot figyelő szeme ,



Madonna nálunk is megismert H&M-plakátjai és a többi gigaposzter mutatta.

Én 14 éve voltam itt, akkor még ezer nulla volt a zlotyjuk végén, belegebedtem a fejszámolásba. Már akkor is látszott a régi városrészben, hogy igen márkás üzletek csábítják be a vevőket; meleg szeptember lévén, csodás élet zajlott a kedves Piactéren. Most egy zlotyi kb.70 forint itthon, kint se váltották rosszul; a főutcán minden második házban Change Money üzemel. Az árak kb. mint otthon az élelmiszer- és ruhaüzletekben. Tényleg jól emlékeztem, sok nagy brand üzemeltet itt boltot, ezek szombaton fél 11-kor nyitnak ki. Ezt nagyon megszívtuk ;-))

Nos, mivel a busszal a Wawel parkolójában lehetett csak leállni - állandóan fizetős! , onnan rajzottunk ki városnézni estefelé. Valami iszonyú, hirtelen ide betört fagyhalálban. Plusz a pénteki ember-autótömegben. Meg kellett volna találni Melindánkat, aki szintén lerakott valami kocsit valahol. Hát a bűzben elálldogáltunk úgy 45-en egy darabig, aztán eluntuk: a randa, piacos, forgalmas, füstös utcáról elindultunk toronyiránt, a belváros felé.

Végre összeakadtunk kis lelkes vezetőnkkel és a kezdődő alkonyban nekifoghattunk Krakkónak. A Barbakán-bástya (ilyen nevű a mi Pécsünkön is van)

nyitja a sort, ami a régi szépséges városrészt illeti.



Mély árok veszi körül,sötétre égetett vöröstéglás zömök - 25 m átmérőjű, tornyocskákkal díszes



- építményét, mely a XV. században épített városfallal együtt imponzás része Krakkó töténelmi negyedének. A 21 m magasba nyúló Flórián



kapuján átsétálva már a régi korok + McDo levegőjét szívhattuk... A kapu az itt hajdanvolt 8 belépő egyikeként maradt meg, 1307-ből. Innen vezet - mily meglepő, nem? - a Florianska utca a téren álló Mária templomhoz, Posztócsarnokhoz, a mögötte lévő virágpiachoz, majd át a régi negyeden a Wawelhez. A várfal tövében képeket árulnak


, bízva a turisták minden emléket felszívó-elvivő vágyában. Üzletek sora keretezi a sétálóutcát: drága ruhaboltok, pénzváltók, táska-, cipő-lelőhelyek (Zebra!). A házaik úgy-ahogy rendben vannak, párra ráférne még a tatarozás. A templomuk felemás tornyú: egyik 81, a másik 69 méter.



Melinda elmesélte, hogy azért lett ilyen eltérő, mert két egymással vetélkedő testvér építette. A fiatalabbé lett a nagyobb, ezért az öregebb nagyon berágott és lazán legyilkolta öccsét. Hiába, a családnál nincs is szebb... (A véres tőrt akkor a Posztóházra függesztették fel elrettentésül, de azóta is mindig ellopják élelmes turisták a kitett mását is.) Félbeszakadt ezért az építkezés, és csak sokára, 1666-ban királyi segédlettel tettek pontot a végére. Ennek meghálálását fejezi ki a magasabb toronyra húzott koronadísz. Még egy dráma emléke kötődik e falakhoz: minden órában őrszem trombitált a magasból, hogy jelezzen, ha ellenséget észlel. Amikor 1241-ben a tatárok betörtek a városba, azonnal lenyilazták szegényt onnan, pont dallamfújás közben. De ezzel épp a felhívták a lakosok figyelmét arra, hogy nagy baj lehet, ha a muzsikaszó így hirtelen félbeszakadt... Azóta óránként ez a csonka, elharapott zene jelzi Krakkóban az időt.

Az van kiírva a XIV. század második felében épült, háromhajós templom kapujában, hogy csak imádkozni lehet bemenni. A Wit Stosz által kifaragott hatalmas faoltárt http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2003.02.16/1001.html se láthattuk, mert el van kerítve, csak délben nyitják ki. Meg fényképezni se szabad. Gyönyörű belül: sötétkék árkádos kupoláján ezernyi csillag, telezsúfolva a kápolnái arany- és ezüst-burkolatú szentképekkel, de hát csak a hátsó traktusban kóvályoghattunk. És lőhettem el titokban, reszketve a képet:



. A lengyelek nagyon vallásosak, ezt persze tudtam, de láthattuk is: ott a jéghideg kövön áhítatosan térgyepültek a mise alatt végig... (A városban 130 templom szolgálja a hitéletet, rengeteg az apáca, pap az utcákon. Karol Wojtyla - II. János Pál is itt kezdte pályafutását.) Komor felvigyázók vizslatták a tömeget, mit mondjak, igen zavaró volt. Nekem főleg. Ugyanis Lengyelország előtt egy héttel, Párizsban azt éltem át a Notre Dame-ban - ami van azért annyira híres kegyhely, mint ez -, hogy zavartalanul mehetett a turistaüzem (persze halkan - de fotózva, suttogva) még a gyönyörű, hosszú énekes mise közben is. Sőt, a sorban ülőket folyamatosan gyóntatták is három nyelven ugyanakkor - és senki semmikor nem korlátozott másokat semmiben: se jövés-menés, megörökítésben, se az áhitatban (többször voltunk ott, délelőtt, délután). Jól megfért a kétféle tömeg egymással, az ősz szelíd pap hirdette békében. Itt ezért is ez így nagyon furcsa volt: nem az a tiszta, mindenki felé odaforduló gall könnyedség, hanem a fogat-öklöt összeszorítva tartó mindenkiben ellenséget kereső keleti elvakultság...

A nagy utálkozás elől inkább kijöttünk. Megnéztük a viharos, fülcibáló szélben a szárazvirágokkal zsúfolt virágpiacot meg konflishúzó, díszbe vágott pacik standhelyét.



Aztán bemenekültünk a híres Posztócsarnokba ,amelyet a XIX. században átépítettek; teli van borostyánárussal, sapkabolttal, táska-, szuvenírpulttal, a falakon ősi címerekkel. A cúg ugyan kint rekedt, de a levegő nem lett melegebb.



Az este könyörtelenül leszállt, kigyulladtak a legrégibb és legdrágább étterem fényeivel együtt a utcai lámpák is.





Azt utunkat azért folytattuk, bár irígyeltük a finom melegben jól evőket... Krakkónak klassz éttermei vannak (13 éve jó benyomást tett rám egy diákok látogatta kedves pizzázó meg a kuszkuszáról híres arab vendéglő, de most elő voltunk fizetve a szállodában, nem hawaii-oztuk máshol.)



A sokat megélt házak között eljutottunk addig a templomig, ami a római Il Jesu templom - hatalmas jezsuita székesegyház - pontos mása.



Előtte áll a tizenkét apostol kőfigurája. Onnan már nincs messze az a barokk püspöki palota, amelyben hajdan, lengyel főpap korában II. János Pál élt. Most is ott van az arcmása abban az ablakban, amelyhez tartozó szobában lakott akkor, figyeli városa életét még mindig. Park veszi körül az óvárost, de a zegernyében már csak a meleg vacsorára vártunk. A buszt megtaláltuk a parkolóban, viszont pár kölyök meg elveszett éppen... A várakozás ideje alatt megtudtuk, hogy a Wawelbe nem lehet bemenni, mert tatarozzák.



Szépen szállt rá az este, előtte megcsillant a Visztula szalagja. A máskor oly nagyszájú fiúk is befutottak halára rémülve. Na, irány a Hotel Krakus! http://www.polhotels.com/Cracow/Krakus/, mely a külvárosban van, nagyon kellemes szolgáltatásokkal!

A nevét arról az ősi királyról kapta, aki furmányosan védte meg népét a beépítetlen vad Wawel hegyen tanyázó ronda falánk sárkánytól. Az adónak kikövetelt marhagulya egyik "tagjába" kénköves bombaszerűséget rejtett, s mikor az felrobbant, a gaz gyilkolgép is megdöglött. Felszabadulván a gonosz uralma alól, Krakus fejedelem imponzáns várat emelt hőstette helyszínén...

A hotel környékére azt mondta kis Melindánk, hogy elég kétes elemek gyűjtőhelye, ne nagyon császkáljunk későn. Na, de mi aludni és enni jártunk csak ide. Ízléses, kellemes szobák jellemezték - kettő- + háromágyashoz tartozott egy fürdőszoba,közös előtérrel - , meg friss, pazar vacsora, flott-kedves kiszolgálással: leves, húsétel körettel, desszert, másnap pedig a mindig újra feltöltött svédasztalról gazdag, változatos, finom reggeli. Volt minestrone/zölségleves, rákövetkezően keménytojás-darabokal, kolbásszal, szalonnával összefőzött lé (finom tulképp), töltötten rántott csirke, stb. A gyerekeknek az út 26 ezer forint volt ilyen ellátással, busszal-idegenvezetéssel Krakkóban, Auschwitzban, Wielickán. Nagyon sok magyar volt még a szállodában rajtunk kívül is márc. 15-e miatt, bejáratott helynek tűnik. Ajánlhatom én is tiszta szívből: angol nyelvű ismertetőjüket linkeltem be ;-)).

Az az amerikai, de sok éve már Franciaországban élő lengyel származású híresség, aki nyáron nálunk rendezi meg leghíresebb sikerét, a "Vámpírok bálját" a (régi Nemzeti) Magyar Színházban, http://www.vampirokbalja.com/index1.html itt Krakkóban volt származásáért üldözött kölyök... Ő Roman Polanski http://hu.wikipedia.org/wiki/Roman_Pola%C5%84ski, a hányatott sorsú, Oscar-díjas filmrendező. Az itteni gettóból megszökve (anyja odaveszett a koncentrációs táborban) katolikusok rejtegették. Ezekről a szörnyű napokról szól egy másik bújkálás története a Zongorista című filmjében Adrian Brodyval a főszerepben (ezért kapta az Oscart). A várostól 70 km-re működő auschwitzi halálgyárról, amit az összes 15-16 éves gyerek fegyelmezetten és megrendülve nézett végig, külön cikkben írtam. http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=132.

Mivel szombaton már indultunk is haza, Wielickát péntek délutánra - Auschwitz utáni levezetésként - iktattuk be. Ez a sóbánya híres-nevezetes helye a környéknek, még Krakkó vonzáskörében. Autópálya vezet ide, az utolsó csoport kb. 5 - fél 6-kor megy le, aztán bezár. 46 zlotyiba fáj a látogatás. azt hiszem. Telisteli a rézzel felcsicsázott előcsarnok bányász egyenruhát viselő hölgyekkel-urakkal - idegenvezetők -, fejükön fehér műanyag sisak. A kölykeknek pont az jutott róluk eszükbe, mint nekem: ha neadjisten valami történik, mi meg is dögölhetünk a pénzükért,míg ők védve maradhatnak?! ;-) Na persze várakozni kellett kicsit, hiszen nagyüzem dübörgött itt is. A monda szerint Kinga királylány, IV. Bélánk gyermeke az erdélyi Máramarosban sóbányát kapott hozmányul apjaurától és gyűrűjét véletlenül egyszer az egyik aknába ejtette. Ez az ékszer aztán itt, Wielickán került elő, így nyílt meg itt is a bánya. A só aranyárban volt a középkorban, - Lear király legkisebb lánya is apját a sóhoz hasonlította fontosságban - és így ez bizony nagy érték volt... 130 mélyre caplattunk le falépcsőkön, 371 vagy még több vezetett le. Csak kanyarogtunk, kanyarogtunk, kanyarogtunk...

Különböző termek vannak több szinten : Kopernikuszról, a híres csillagászról, királynőikről, Szent Antalról, stb. elnevezve. E - valóban! - celebeket a szó szoros értelemében mélyen vallásos bányászok faragták ki a zöldes-szürkés sótömbökből. Mindenféle szobrokat láthatunk lent, meg jeleneteket e fénytől elzárt, különleges életből, kemény, izzasztó kitermelésből.



Ez a képen lévő szerszám - panaszkodóan nyikorgó hangja miatt a "magyar kutya" nevet kapta -, valami talicskaszerűség lehet. Lovak is dolgoztak lent a sötétben, körbejárva emelve ki a több tonnányi anyagot; nem is engedték fel őket a napvilágra, nehogy megvakuljanak.



Van fénnyel és angol alámondással kísért show is a bánya és a só keletkezéséről. Több szintet jártunk meg, látva a csipkefinom sócsillárokat,



a monumentális báltermet: kövezete, csillárai, szobrai, faliképei, II. János Pál szobra mind-mind szürkés ásványból készítve. (ott csak pénzért - 7 zlotyi - szabad fotózni, persze mindenki kattintott, de az enyém nem jól sikerült a nagy kapkodásban sajnos)

Látható mind a mai napig a fejünk fölött a só kicsapódása:



a hosszú szálakat makaróninak, a szélesen burjánzót karfiolnak nevezik... Tavak is képződtek ott lent 125 m-es mélységben; néma, sima, sötét titkok. Régen lehetett rajtuk kis vágatokban csónakázni, de mióta a XIX. század közepén részeg osztrák katonák felborultak és csónakjuk alá szorulva megfulladtak (le nem merültek, mert a sós vízben ez nem ment) le van zárva ez az út.



Ez a sok gyaloglás a jódos, tüdőt tisztító levegőn - gyógykúra is kicsiben... de fárasztó is egyben. Lent van egy elegáns vendéglő - sok esküvőt tartanak itt a legnagyobb díszteremben (abban a hét zlotyiért fotózhatóban) - zsúfolásig tömve a sós szuvenír-boltokkal (sókristályos Tiffany-lámpa



, zacskós, kristályos, ilyen só meg olyan, stb.). Felfelé már liftek visznek: katonás öregurak zsufiznak be mindenkit, nincs appeláta a tömeg ellen.

Szombaton a kitűnő reggeli után akartunk még kicsit kószálni a reggeli Krakkóban, mert hajnalban sütött végre a nap is! 9-kor kipenderültünk a buszból és auuu: majd elvitt a folyó felőli jeges fuvallat . És a boltok csak fél 11-kor nyitottak!! Addig tömbbé fagytunk... Beültünk ugyan a McDonald`s-ban forró teára, pisilni, felengedni... aztán némely boltba is bemerészkedtünk, de látták rajtunk, hogy csak a hőmérsékletet potyázzuk... Pár nyomorult - hozzánk hasonlóan átjegesedett - öregasszony iszonyú pénzekért árulta a híres korbácskákat, tobozalakú sajtokat. (Amin öli is egymást az Eu-ban Szlovákia és Lengyelország: kié is a levédettség?) Boltban - náluk Tesco, Leclerc, Carrefour, stb. cégek vannak - sokkal olcsóbb, mint az utcán... Szóval a városhoz fagytunk



önfeledt bámészkodás helyett, plusz a szemünkbe vágott a hideg majdnem havas eső, brrr!! Alig vártuk már a "buszmeleget": ami amúgy épphogy 18 fok volt - a pazar buszon ha hátul megfulladtak a kölykök a levegőtlenségtől, akkor csak ilyen hideggel tudott a sofőrök gyöngye kondizni. Elől ülve viszont tönkrementünk ettől: betakaróztunk a kis medvepofás gyerekplédembe, amit összhajtva párnának használtam addig... Mi voltunk a gesztenyesütőnek, kabátba beöltözött anyókák Maci-klubja ;-)).

Hazafelé kicsit gyorsabbak voltunk (fél egykor indultunk és fél 8-kor este már a Rózsadombon landoltunk). Csoda volt ez, meg hogy előtte a szlovák áruházi vécékben nagykegyesen elfogadták a 100 forintosunkat is. Apró - de akkor létfontosságú - örömök az életben ;-))... Sajnáltam nagyon a srácokat(vissza is sírták a nyári Prágát), mert langymelegben, napsütésben azért sokkal szebb, nyiltabb arcát mutatja ez az ősi egyetemi, fiatalokkal zsúfolt város. Aminek Czartorisky Múzeumában ott tűnődik Leonardó gyönyörű Hermelines hölgye is évszázadok óta. De ez a röpke zúzmarás körbepislantás még így is megérte azért...






© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció