media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Meg egy kicsit arról is, hogy bánnak ott velünk

Amikor 24 éve először léptem az ígéret vágyott párizsi flaszterére, annyira vártam a csodát: a PÁRIZSI NŐT! Elképzelni, hogy én, a divatőrült megláthatom élőben, színesben-szagosban azt az igazi világhódító, -irányító kecset, eleganciát, stb. stb. Na hát se akkor, azóta se nagyon. Sőt egyre kevésbé! Rómában, Firenzében mindig lementem hídba attól, ahogy azok az olaszok öltözködni bírnak, sminkelnek, hordják magukat. De Párizs igazi csalódás ebből a szempontból... Akik arról a bazinagy francia ízlésről zengedeznek - ahogy írtam egy másik cikkemben -, valószínűleg soha nem jártak arrafelé. Ezt egy, ott évek óta dolgozó kiscsaj is alátámasztja, aki szerint néha egyenesen szakadékabbak (sőt mosakodásban egyenesen kihívásokkal küzdők, hogy PC legyek ;-)), mint itt.

Tény viszont, hogy jó anyagokból öltöznek, kevés látszattal. Idén - a február végi, március eleji áprilist hajszoló hülye időjárásban - leginkább az általam is favorizált pufikabát ment. Hosszú, rövid, fekete, barna. Szőrmét egy-két idősebb nyanyán láttam, abszolút nem általános (remélem!). Szóval a párizsi nő semmi különösebbet nem tesz magáért: smink, mint olyan elvétve volt - kivéve az elegánsabb üzletek eladónőit -, frizura nem más, mint lógva, összefogva hordott félhosszú haj, mégcsak agyon sem festve, csíkosozva, mint itthon. Köröm normális, a vadító mű-karvalykarmok ismeretlenek arrafelé. Francia manikűr általánosabb persze, akad néha sötétbordó rövid. Régebben mindent sállal-széles stólával dobtak fel, mesterien betekercselve magukat, mint Caesar a tógába, most ez sem volt általános. Kötött sálak, azok mentek férfiakon-nőkön: az a félbehajtottba bújtatott fazon, mint itthon. Minden utcai árusnál tömegével lóg a pashminának becézett cucc... Ami tényleg a Himalája 3000 m magas szegletén legelészlő kecske bozóton fennakadt mellszőréből nyert, kézzel szőtt meleg és könnyű anyag, az ritkasága okán rohadt drága is, ha VALÓDI... Itt - ahogy Pesten és mindenhol már - annyi van belőle, hogy ennyi kecske pláne, véletlen tövisbe akadó kiszakadt mellszőrzettel nincs is! Mindegy, a hitnek meg a sálnak 8 euró a körülbelüli ára, lehet alkudni is. Vannak csodaszépek is: nekem sikerült Szent Lajos szigetén egy mesésre akadni - és máshol sem láttam, mint a többi tucatárut. Kétrétegű, türkiz és pinkes árnyalatú, aranyszállal átszőve, pávákkal díszítve: a csicsakívánó lelkemnek maga a mámor ;-)). Meleg is, dekoratív is, de kétlem, hogy eredeti hegyi anyag... Télen-nyáron használható, mutatós darabok ezek, ajándéknak is szépek. Az utcai árusok amúgy mindig is Párizs megszokott ucaképének részei voltak, amióta csak odajárok. De hogy a szar, egyenesen undormány cuccok majdnem annyiba fájjanak náluk ott a dzsuvában, mint a márkás, elegánsan csomagolt darabok a Lafayette-ben - na ezt már nem értem. De így van: 30 eurós darabokat kínáltak a kínai piacot idéző színvonalukon, mikor az áruházak áruházában Tommy Hilfigert vettem a lányomnak ennyiért.

A Lafayette Áruház http://www.inspiral.hu/node/137 az Haussman bulváron (az a báró volt az sugárút névadója, aki rendet vágott e girbe-gurba középkorias város utcácskáiban, szellős, hatalmas, egyenes utakat nyitva a feltörekvő polgárság házépítési lázának) 1912-ben nyerte el mai lenyűgöző formáját. A fogyasztás csodás temploma valóban.



Hatalmas színes kupolája, erkélyes emeletei, csillogó üvegdíszei, rézkorlátos lépcsőházai, márványbelsője magában is elég élményt nyújtanak.



A többi - a felújítás alatt lévő Samaritaine,



a szép külső mozaikkal díszes Printemps



, a Bazar de Hotel de Ville




- belül semmi különös, gipszkarton-mennyezetű, árukkal zsúfolt hodály hozzá képest. A Lafayette-ben - névadója a szabadságért Franciországban és Amerikában is vitézül küzdő márki volt - bóklászni egynapos program szinte. A női szakaszban, mert a férfirészleg - ahová át lehet menni épületen belül és az utcáról is - már nem ilyen. A "hölgyek öröme" - Zola híres regénye az első igazi modern áruházról - úgy teljes, hogy minden szinten van egy férj-megőrző. Piros műbőr pamlagokon kávé-teaautomata, vízadagoló és egymás hervasztó társaságában kornyadoznak a hímtagok, várva asszonypajtásuk ámokfutásának



az ő, isten tudja mikori végét. Van - ebben legalábbis - vérprofi férj köztük vastag könyvekkel felszerelkezve, aki addig olvas végkimerülésig, amíg végre a nője kipurcan a vásárlás lázától. Leültem én is ott két kör között banánt enni, lecsodálkozni az emeletről, kupolát bámulni, de aztán irány a többi szint! Nem az van, mint nálunk, a West Endben, Mammutban vagy máshol: sok-sok kis különálló üzlet, hanem egymásba folynak a hiperízléses, jópofa standok.



Még a leg-legnagyobbaké is Gallianotól Lacroix-ig, Versace-tól Ralph Laurenig, Jimmy Choo-tól Pradáig, Agnés B.től Dolce&Gabbanáig. Elérhetően, magától értetődően lógnak ott a luxusárú ruhák, farmerek, pólók, blúzok, ácsorognak a cipők, csizmák, táskák. Vannak olyan márkák, amikről nem is hallottam, vannak csak Vogue-ból ismertek, mert itthon még soha nem láttam. Hát ez is kultúrtörénet valahol, egy nagyon hatalmas és dúsgazdag iparág megjelenése. Az árak ezeknél persze - nekem - csillagászatiak: 1000 eurónál indulnak, amit egy amerikai asszonykának kiadni abszolút semmi. De - ahogy fentebb meséltem - Ralph Lauren felső volt már 45-ért, kardigán 60-ért, Tommy Hilfiger 32-ről rajtolt, Dolcéék farmerje 125-től, Roberto Cavalli nadrágjai már néha 95-től elérhetőek lettek volna nekem. Férfiben is ilyesmi árak voltak...

Arról lehetett olvasni az Index Homárján nyári leszállítások idején, http://homar.blog.hu/?rnd=070719c, hogy - legalábbis a Strasbourg-i Lafayette-ben - nem adtak törzsvásárlói kártyát 1 magyar diáklánynak, mondván nem jár neki, mert csak másodosztályú Eu-országból jött.

Áradnak azóta is ehhez a hozzászólások, fikázva ezerrel a franciákat, hogy szemét, beképzelt népség, fúj bojkottáljuk őket! Én február/márciusban ott nem tapasztaltam semmi megkülönböztetést se áruházban, se az útlevélkezelésnél (Eu-sorban álltunk), se máshol. Sőt, igenis kedvesek voltak ezek, az itthoniak által "csiga/takonyzabálóknak" titulált népek. (És kosz se volt! Pláne nem pesti szintű) Készségesek, udvariasak, mosolygósak.

Persze nem élünk tartósan ott! Mert az akkortól már más: nem sima turista vagy, aki költi a pénzét náluk, majd hazagózik hanem potenciális ellenfele a munka, pénzkereset, pasizás/nőzés, mitudoménmi frontján
... Attól, hogy magyarként kipenderülünk hirtelen közéjük (vagy Angliába, Hollandiába, Itáliába, Spanyolországba, stb.) automatikusan nem fognak belénk szeretni. Ha olyan ember az illető, ha úgy viselkedik, akkor egy idő után méltó lesz arra, hogy befogadják. (OFF A DIVATTÉMÁHOZ, DE ON IDE A MÁSODOSZTÁLYHOZ: a fiam granadai féléve alatt irtó sok emberi jóságot és kedvességet kapott Andalúziában, de ottani rendőrök úgy megszivatták, hogy majd belepusztult. Pedig ő volt a sértett, neki lopták el cuccait. Mégis ő lett megzsarolva, megalázva, megfélelmítve a hivatalosságok által. Mi itthonról csak drukkoltunk érte, semmit se tehettünk. Szar ügy volt. De a jó élmények azért elnyomták ezt a borzalmat benne.)

Vissza a módihoz ennyi elmélkedés után! A cipők idén megrázóan randák - a csótányroppantás még mindig a dizájnerek édes óhaja - ormótlanok és méregdrágák ezért a külalakért. Láttam persze gyönyörű Chanel lovalgócsizmát, meg se mertem nézni az árát. Itt már hóttelegáns nők keringenek az ember körül, de meglepően sok ficsúrka is érdeklődik, mit óhajtok... Hát levegőt venni. Mindenki igen udvarias és kedves, de... Amikor a Hilfigert - 32 eu - fizettem, előttem amerikai mama vásárolt be: annyit és annyiért, hogy szép szütyőbe pakolta a fekete srác az áruját, de volt nekije egy szemvillantása a pénztáros kolléga-fiú felé, kb ez: "Na, ez is magára kenheti az Eiffel-tornyot, sokat az se segít rajta..." A francia nép is árad és vásárol szemrebbenés nélkül, nekik ez annyira nem drága (a hozzánk képest ötszörös fizetéssel nekem se lenne az.) Megilletődve se voltak a nagy nevektől, húzták-vonták magukra, mint én valamit a Promódban (ami szintén francúz márka), mondjuk.;-))

A másik két ilyen divatfétis-környék a Champes-Elysées - e sugárút fedett passzázsaiban pazar és drága márkák garmadája csodálható meg, ahogy a két oldalán is - és a Szajna között, az ottani nyócker ;-)). (Akkor volt a márciusi Fashion week, zörgő csontú, alighusú szörnyellácskákkal - külön buszjáratokkal lehetett odajutni.) Mindenfelé nagyon híres üzletek láthatóak: Dior /régimódian elegáns székházában), Chanel, Gucci, Pierre Cardin meg a többiek. Dolce a Gabbanájával épp készült a "bót"-nyitásra... Chanelék még a bukszust is két egybe fonódó C-betűre nyírják. (na most ehhez képest az itthon sztártervezőnek tartott Katti Zoób lepukkant, telefirkált körúti Spar-kirakatai :(- én édes istenem!! Naray üzlete fogható hozzájuk úgy-ahogy a Belvárosban.) Azokba a hihetetlenül megdizájnolt "templomokba" én be sem mertem menni soha -, aki magyar asszonyka megtette, az bizony fagyasztóláda hőfokát is verő hangulatról mesélt, amit az eladónők lenézése generált. Hiszen azok ott azonnal látják, kinek mennyi lapul a zsebében, és rohadtul nem látszanánk szaudi olajmilliárdosnak, orosz újgazdagnak de még japán mindent-ide-nekem habzsi-dőzsizőnek sem... Apropó! Igen érdekesek a nipponok. Már vagy negyedszázada figyelem őket: mindig ott sűvítenek ketten-hárman a legjobb helyeken irdatlan márkás pakkokkal. Semmi sem elég drága neki, - Yves Saint-Laurent üzletéből úgy szédülnek át a másik iszonyú előkelőbe, mint én a Kaiserből a Match-be - ide-oda keringenek kis karika lábukon, ÉS SEMMI, de semmi nem látszik rajtuk abból a fenenagy luxusból, amire eddig vagyonokat fizettek! Némelyiknek adnék egy huszast, öltözzön már fel rendesen... De tudom ugyanakkor, hogy a kabátjukon egy gomb árából két évig meglennék. Minek ez a fenenagy költés, ha ennyire nincs látszatja????? Oké, státusz-szimbólum. Rajtuk csak az.

Vannak aztán az ismert, (nem pénz, hanem vers-)költők megénekelte sugárutakon - BoulMich, Saint-Germain-des-Pres, stb. - hasonlóan nívós és gazdag kínálatú boltok: ilyen a La Perla, Max Mara, hogy az itthon ismertekből szemelgessek. Miss Sixty, Morgan



a Champes Elysée-n csábítanak be vásárolni késő estig a többi millióféle-fajtával együtt. Ott vannak a nívós, híres - Le petit bateaux, Prénatale, stb. - árban is jó magasra taksált babaruhaüzletek is.
Onnan cikázott (amennyire a túlsúlyától bírt) ki-be a nemrég megszült Vuitton-tulajné Salma Hayek is. A nálunk kedvelt Zara is sok helyen megvetette a lábát (ára, választéka, mint nálunk); hirdették a Mangót az azóta lebabázott Milla Jovovich-csal, de üzletet abból én egyet nem láttam arra. Promód, H&M, C&A van (dettó árukészlet, mint itthon), na és az a bizonyos Zadig&Voltaire http://www.zadig-et-voltaire.com/modules/movie/scenes/home/, amely egy válófélben lévő házaspáré. Nagyon sok üzletük van Párizsban, a nagyáruházakban több szinten is: marhasokért kicsit jellegtelen cuccokkal - `95-ben még sehol se voltak a fasorban... Oké, hogy kasmír meg más luxusfinomság jellemzi az anyagválasztékukat, de annyival nem jobbak szerintem ötletek, stílus és egyéb terén, mint mondjuk az öreg "ezüstróka" cége, a Ralph Lauren, amelynél viszont drágábbak ... És a franciák veszik-viszik nagy tételben, mint a cukrot mégis. Nagyon dúlt még náluk is az a szörnyen gusztustalan halálfejes dizájn csiliviliben tartva. Mindenhol szemkápráztató strassz-felhozatal: cipőn, táskán, övön, ruhán, pólón. Christian Lacroix-nál öklömnyi kövek,- mások visszafogottabbak -, talán Swarovski is villog ezerrel, ki tudja? Idén biztos, hogy vakulás lesz még ebben a káprázatban... A tavaszi-nyári színek a fagyi puha pasztelljeit idézték: sokféle rózsaszín, hamvas víz- és türkizeskék, zsenge és erősebb levélzöld, katonás keki, sok nap-, homoksárga, szafaris bézs, barack illetve korall, narancs, barna, szürkés, lila-pink - pöttyön-pöttyök fekete-fehéren, piros-fehéren, sráfok a tengerészek sötétkék-fehér-meggypiros + arany koloritjában, azonkívül vadállatiság a köbön: párducminták, zebracsíkok, ocelotfoltok minden mennyiségben... Télen ezek erősebb árnyalatai mennek majd. Castelbajac - az old motoros - olyan garnitúrát tevezett, amely rokokó porcelánmintákat rajzol cipőre, bőröndre, táskára, övre, szoknyára a bleu-blanc-rouge szentháromságában.



Csak nyári rongyok voltak már a kirakatokban: leggingsek a farmerszoknyák alatt, hosszú, a hetvenesekből iderajzolt - NDK-tapéta -mintájú tunikák a farmergatyók fölött. Amik éppen ceruzavonalúan szűkek balerinacipővel hordva, ha nem roppantunk épp valami méter vastag talpú borzalommal...

Nagy divat a vynil - lakkszerű - fekete vagy fehér szandál, szatyor. Na meg az arany, az ezüst, a kiwizöld, a piros, a barna, a fekete, állatmintás bőrtáska. Sok textilféleség kapható utcai árusnál, ajándékboltban pár ezer forintos áron, a szokott párizsi dizájnnal - Eiffel-torony, miegymás ráfotózva, goblein-módra odahímezve - de a valódi bőr is megy nagyon! Ezek leginkább idén óriási méretűek millió zsebbel és telilógatva márkajelzéses lánccal, csir-csörrel: hadd látsszon-hallatszon ezer m-ről is, kinek mire telik...A Lancet szütyői a középkategóriába tartoznak OTT! - kb. 20-40.000 forintnyi árukkal -, aztán ott vannak a hot-prémium darabok a legfelkapottabb városrészekben, mint a Champes-Elysées meg a tőle 500 m-re lévő, az ottani nyóckeres Rue Faubourg-Saint-Honoré, stb.! Az über brand logója amúgy már minden külhoni piacról ismerős: tízezrével hamisítják a jellegzetes virágos, barna-drapp - néha színes - ridikülöket. (ez is francia kifejezés: ridicule=nevetséges - régen viccesnek, közönségesnek hatott e batyu a női karokon. Ma mit szólnának eleink ezekhez a sportszatyor-szerű darabokhoz??!!)

A legsznobabbak legdrágább táskamárkája mellett - a legvagyonosabbak már nálunk is megvehetik Louis Vuitton http://www.louisvuitton.com/ cuccait: negyedmillióért táskáit, 50 ezerért kulcstartóit, stb. a Hajós utca - Andrássy út sarkán, szemben az Operával) - az itthoni felső körökben nem annyira ismert Hermés is arat Párizsban éppúgy, mint pl. New Yorkban, ahol előfizetve várnak rá, mint a kádári agymosottban mi a Ladánkra... Nekije, e Lajcsi nevű táskának ;-) akkora székháza/üzlete van a Champes-Elysées-n, hogy egy bank elbújhat mellette.



(Tulajdonosának fia, a tésztaképű Philippe Arnault most csinált gyereket a szép Salma Hayeknak http://index.hu/velvet/celeb/salma070512/. Hát ha a kicsi a papára üt arcban, az nagy szívás lesz, sorry...)

Benéztünk - márcsak a kontraszt kedvéért is - a legendás TATI-ba is. Hajdan sokszor tudtunk fillérekért klasszat lőni ott, és nemcsak mi: fél Párizs ott hagyta az eszement tülekedésben a szemfogát ;-), annyian voltak a jellegzetes fehér-rózsaszínkockás áruházban. Most lehangolónak tűnt, bár álltak sorban népek. Az jellemző volt, hogy kapun kilépve azonnal eldobták az árulkodó mintás zacsit, szégyellték a lelőhelyet... Mondjuk a környéke se nagyvilági: a Montmartre alján, a szexista Pigalle tér környékén található.

De valahogy nem zizzentem a párizsi választékra úgy, mint régen. Ma már itthon is vannak jó boltok, és azért nem állok úgy, hogy vagyonokat adjak egy ringyrongyért... Meg néha majd megfagytunk, kinek van kedve nyári semmiségekben gondolkodni olyankor??? Cipő nélkül se jöttem eddig még soha haza jobb helyekről, de a mostani, minősítetten iszonyú holmik sikeresen távol tartottak a vásárlás gondolatától http://www.lico-art.hu/media/cikkek.php?cikk=158. Az övek széles lakkból derékra, kövekkel kiverten csípőre dobva viselendők. A trikókat egymásra húzva hordják: mélyen kivágott tunika alá csipkés top, hosszú ujjú blúz fölé rövid ujjú trikó, vékony pulóver alá csipkedíszes akármi illik. Miniszoknyák farmerből, cafrangos muszlinok térd alá hullámozva, alul összefogott puffasztott tulipánfazonúak, - ezek mind divatosak. A hosszú, rétegesen fodrozottaknak leáldozóban a napjuk, ilyet nem láttam. Blézerek, mellények, trencskók minden mennyiségben, hosszban, színben,anyagban.

Most tél közeledtével pesze ez a márciusi híradás avittnak tűnhet. De mégse: a 07-es novemberi Vogue-ot átlapozva megdöbbenve láttam, hogy nyitott szandálok, nyári ruhák vannak többségében benne, na jó: megszórva némi csizma, bunda, télikabát-képpel, amik erősen másodlagosak így, hírértéküket tekintve. Patatalp oui! - hogy stílusosak legyünk -, majd némi hegyesorr-tűsarok combó, princesszruha alá hosszúujjú garbó, vastag kardigán talán kettő darab,stb.: nos ennyiből áll most idén a tél divatguruék szerint...

Az általános kép Budapesten sem sokkal lehangolóbb, mint ott a divat fővárosában - hiába károg majd megint néhány, magát puccosabbnak tartó webújság vagy női lap nagy lemaradásunkról. A legdrágább göncben - csincsillabunda (fúj!) - kis, kitartottnak tűnő orosz angyalkákat láttunk...




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció