media_140x140_1.gifmedia_105x140_1.gifmedia_105x105_1.gifmedia01.gif
media02.gif
media_140x105_1.gif
media_105x105a_1.gif

Vélemények, hozzászólások:
media@lico-art.hu


Kulturális, zenei programokról bővebbet a www.sambosi.hu,

Bemutatkozó

A város mocska

Prága - rulez!!!

"ARENA PLAZA, ahol a trend születik" - van mit dolgozni még ezen

Józsefváros mélyén, ahol a házak összebújnak...

Király utcai gusztustalanságok

Te Szent János Kórház! Atyaég!

Amerre fű nem, csak a szar terem... Felkapott környékek siráma

Linkajánló a javából

Mindenhonnan: művész-világ, A38-as hajó, emmaportal, Nádorfi Krisztina rajongói oldala, Millenáris, szigg.net, stb.

Hová, de hová menjünk???

Szerdán kezdődik a 13. SAMBOSI JAZZ FESZTIVÁL a Belvárosban

El Camino real ORSZÁGÚT

Bécsi impresziók

Bécs, noheimal: most épp Rembrandttal randiztunk

Bécsben újra: Provence-tól Egyiptomig

"Édes hazám, fogadj magadba": Dunakanyar

"Édes hazám, fogadj magadba" - Andocs

Brüsszeli hangulatok 2007- nekik - szokatlanul meleg nyarán

"Édes hazám, fogadj magadba" - Székesfehérvár

Bécsi szelet fél napra

Krakkó kis hideg falatokban - megsózva Wielickával ;-)

Auschwitz - nagyon szubjektíven

PÁRIZSi vegyes felvágott ;-))

Versailles - a pompa szinte agyon nyom

PÁRIZS a Pékek, Álmok, Rue-k, Illatok, Zenék, Stílusok egyvelege

Prága fölött az ég szivárvánnyal

Romanticseh vártúrák

Rovinj - ékszerdoboz a templom alatt

Spanyolország: mór mámor, Don Quijote, Andalúzia, Gaudí - és most már Woody Allen -Barcelonája

Franciaország ékköve: az Azúrpart

Olaszország mindig sok mediterrán örömöt kínál

Szem-szájnak, fülnek ingere

Nyomokban még Klimtet is tartalmaz

Porzik a siker útján a Spamalot-vágta

Nagyon szegények lettünk - Vekeredi László halálára (1924-2009)

Bevadult karácsony

Tág és színes a Vodka-univerzum...

Pulykát tekercseltem - karácsonyra is jó lett

Térdre borult Budapesten Leonard Cohen

Nem várt már az indián nyár beköszöntéig Cseh Tamás

Bélszín carpaccio meg a többiek : a guszta hidegtálak bármelyik évszakot feldobják

Válságkonyha juszt is jó ízekkel, ötletekkel !

RADNÓTI MIKLÓS: 100

Rántott csibe takarékos-finoman

Az a jó öreg pogácsa évezredeket köt át

Lévai Katalin kliséinek kiskertje

Flekken medvetalpakon

Stroganoff-bélszín: az egyszerű luxus

A nagy ünnepi sertéspörkölt

A tavasz nyerő párosa: fejessaláta tojásos nokedlivel...

Kocsonya - hideg napok vigasza

Mint maceszgombóc a Vatikánban....

Megkegyelmeztünk Malackának - nem került a gulyáslevesbe!

Fejjel Allahnak

Szezám csukódj! Kínai kel, karfiol csőben sütve

Töltöttkáposzta uram módjára

Magyaros minestrone után hungarikum rétes

Bableves csipetkével - sörkorcsolya felső fokon

Bombay alu Budapesten

Hrabal szárnyacskái San Francisco-ig repítenek

PC helyett PK: politikai konyha, ahol én zsidózok...

Sajtos guba, a kaják nyári Mikulása

Caesar-saláta (magyar kisöccsei)

Polpették magyarítva - sajttól borzas húsgombóckák

Dávid hala

In mermoriam Darvas Iván 1925-2007

Csíkosiszta csirkemájak, vörösborban úszó szivek

Lángos paradicsom leveskével

Brassói aprópecsenye ürügyén erdélyi emlékek

Alain Delon és Mireille Darc együtt járták Madison poros útjait a Champes-Elysées-n

Retro: "A krumplileves, az legyen kromplileves" - antinosztalgia a 3.60-as kenyér korából

SünDisznó az asztalon

Fogyókúrás csirke Stahl-ruhában

Palacsinta: a miénk aztán igazán röpül - a goffrink meg kockáshasú ;-))

Lasagne - jó magyarosan pulykából, a Hálaadás Napja főszereplőjéből

Újházy-variációink és a francia kapcsolat

Vega-gyönyör Dóritól: rántott sajt és gombafejek

Mit rejt a háromlábú csirke hasa?

Csak jó tökösen!

Fokhagyma, vámpírok - Vámpírok bálja

Lecsó (avagy Oscar-díjasan L`ecsó :-)), gyuvecs - éhhalál elleni gyorsbevetésű csodafegyver!

Barcelona töltött paprikája meg a miénk - két külön ízvilág

Bella Itália! (pár falatnyi belőled, egy szerény magyar hűtőből...)

Túrógombóc frissítve, óhohohóóó!

Márquez, Dél-Amerika forró szíve

Kusz-kusz és perzsaszőnyegek - az arab világ ajándékai

Sólet, az a kis light-os ;-) finomság

Popey, a spenót-fan tengerész

Szent-Györgyi Albert és a paprikás csirke meséje

Dobverők a tepsiben

Pizzára fel avagy tésztaság tényleg fél egészség!

Gomba: az étkek kalapos nagyasszonya

Stefánia, Te drága, annyian szeretnek!

Gyökérkezelés

Massát megmentették, de a gyalogbetegnek tavaly halált hozott a honvédosok közönye - nem vagyok meglepve!

Mit ér a magyarságunk?

2009, szeptember 5-e, Freddy Mercury születésnapja:. vajh megint vérbe borul a homokozó??

Vágó és legújabb csapata kíméletlen harcban az ezotériával

Nincs nyugi romaügyben... De ez így nem mehet tovább! -

Rettegett Viktor

Kutyafül

Szégyen, hogy mekkora "állat" az ember!

Ali-balett négy felvonásban

Macskahalál egy kurva film miatt - következmény? Ja, az nincs ilyenért Magyarországon...

MANCSról film készülne Jean Renoval - Mi a kutyusaink emlékét itt is őrizzük

Nőből vagyunk

A Korai Fejlesztőknél soha nincs elég korán!

Párizsi bevásárlótúrán: Lafayette-től Chanelig

Somától Salma Hayek melléig

Dr. Katona Ferenc , a kicsik 1000 %-os ORVOSA

Angelina Jolie vintage-mániája - noha nála ez azért nem a spórolás, csakis a vadászat szelíd őrülete

A pénz beszól

Brüsszeli Green Week: egyetlen kelet-európai részvevőként meghívták a Zöld homlokzat-projekt gazdáját

Spórkassza: hogyan éljük túl a gázvita által kinyitott jégcsapot meg a többi nyalánkságot?

********

ANGOLTANÍTÁS ÉS FORDÍTÁS:
www.teleteacher.hu


Archívum

Fotógaléria




Versailles - a pompa szinte agyon nyom

Sikerült az egyetlen, egész napra beborult, esőt, szélt kavaró keddet kiválasztanunk e kastély-nagyüzem meglátogatására.



http://www.chateauversailles.fr/ De szorított az idő - rá két napra már jöttünk haza - , hát belevágtunk. Ahogy Bajomi Lázár Dávid 2003-as útikönyvében olvashattuk is, a BoulMich-en, vagy a Quai d`Orsay-n lévő múzumi megállónál, esetleg az Indvalidusoknál lehet arra a kétemeletes RER C vonalon járó vasútrafelszállni, ami kivisz oda. Olyan kétszintes HÉV-szerűség. A jegy 2,7 euró fejenként egyirányba - ez a pedig a Versailles-Rive Gauche (RG). Tízpercenként jár napközben, a jegyet meg kell őrizni, mert a "tökgyaluk" csak a mágnescsík lehúzása után engedneki ki az állomásról!! Kb fél órát mentünk vele, a felső szinten panorámát sasolva: de errefelé a táj - pár virágzó fát leszámítva - elég semmilyenül unalmas. Külváros, alvóváros na. Kocsival biztos gyorsabb odajutni, de a parkolás se lehet könnyű, mindenütt fizetni/harcolni kell a helyért, főleg szezonban.

Megérkezvén a kastély állomására, el kell indulni jobbfelé egy laza 10 perces sétára a tömeg után, ami nyaranta, ünnepeken hatalmasra duzzadhat. Jó nagy sorállás volt most március hétköznapján is a jegyekért - 8 euró - (minket újságíró-igazolvánnyal simán beengedtek hálisten!), tehát érdemes így kalkulálni az idővel! Az előre megváltható jegyekkel kisebb ácsorgásra számíthatunk! Hétfő kivételével mindig nyitva van - viszont a beláthatatlan, 800 hektáros parkot a 132 km-es fasorral, medencékkel, 50 szökőkúttal csak áprilisban kezdik beüzemelni: akkortól köpnek vizet a szörnyek, májustól borul virágdíszbe - október és április között este fél hatig, csúcszezonban fél hétig. Meglátogathatjuk, ha van szusz rá, a nagy palotán kívül a Marie-Antoinette búvóhelyének tartott Kis-Trianont meg a Nagy-Trianont is: együtt plusz 5 illetve fél négy után 3 eurórért. Lehet 20 eurórért bérelni elektromos kisautót is - olyan golfpályán használatos 4 személyest -, azzal még jobb körbejárni az irdatlan távolságokat: 5570 m-nyi sétaúttal számolhatunk. (Amikor a múlt század vége felén hatalmas szélvihar tépázta Franciaországot, csak itt, ebben a parkban is tízezrével csavarta ki a szél a fákat - meséli Bajomi Lázár Dávid 2003-as útikönyvében).

A vizes helyszíneknek Velence szolgált mintául: ez az Attila hunjai elől a vízbe menekült és cölöpökre épült város; a medencékben hajdan komplett vizicsatákat játszottak le Neptun figyelő szeme előtt...



Mi az ömlő zuhéban, esernyőt fordító, metsző szélben ezt mind kihagytuk virágzó látnivaló híján; a parkot csak az ablakokon át fényképeztük, bámultuk, képzeltük el nyári sziromdíszében, megnyírt, franciakertre jellemző elvágólagos mértani szépségében ... Táskavizit van, de hátizsákkal is be lehet menni; nem erőltetik a ruhatárt, sőt, meg vannak lepve, ha az ember használni akarja. WC - nem volt óriási tömeg, csak millió diákcsoport a turistákon felül - a büfében üzemelt éppen meg egy sorállós már kint az udvarról megközelíthetően. ;-))

Nos XIV. Lajosunk, aki magát szerényen csak Napkirálynak becéztette, 1638-ban született, Párizs Saint-Germain-jében. Ötévesen lett árva, apucija, a sorban XIII. Lajos - ő építettett először Versailles-ban egy kisebb vadászkastélyt - akkor hunyt el. Mivel mindenki bőszen akarta gyakorolni a hatalmas és gazdag ország feletti uralmat, őt kisgyerekként tépték-nyúzták ezerfelé; a párizsi gazdagok és szegények egyaránt félelmet keltettek benne. Ezért, ahogy tehette, elhúzott az utált városból, hiszen helye amúgy azért lett volna kóvályogni az akkor még királyi kastélyként működő Louvre-ban... Hogy népét ezért az óriási - a fővárosiak szemében esztelen pazarlásnak tűnő - építkezésért kárpótolja, építettett a Szajnán egy hidat. Ez a Pont Royal királyi híd, melyről Pisarronak van egy szép képe.

Nos ezek a Versailles-i méretek valóban lehengerlőek. Épp renoválásba futottunk persze bele (nem tudták, hogy jövünk, nem készültek el időben ;-)). Ezért a nevezetes 73 méter hosszú - számmisztika: 7+3= 10, vagyis az 1-es, a Nap száma! - belga vagy velencei (erre nem jöttünk rá) tükrökkel bélelt csodát: a Tükörtermet félig le is zárták emiatt.



Iszonyú összegekért idén júniusra ígérik a restaurálás végét; nagyon jól adminisztrálva minden lépésük fel van tüntetve, aprólékosan több nyelven magyarázva a kísérő szövegeken.

De ne ugorjunk ennyire előre! A belépést ősi királyaik sorfala előtt ejthetjük meg: időrendben álldigálnak, figyelő, rezzenéstelen kőarcuk, tartásuk, ruhadísz-faragásuk elmeséli egyúttal e séta alatt a stílusok váltakozását is az Anjou-k reneszánszától a barokk csipkés szeszélyéig...



Lehet ide temetkezni is valakiknek, - nagy pénzekért, gondolom én ... Minden arra játszik itt, hogy az uralkodó Louis Quatorze - millió féle megjelenése van: szobor,



lovasszobor, portré, csatakép, stb .- Apolló, a Napisten szerepében tündökölhessen. Villog szemvakítóan az arany, ontják a fényt az eszement méretű velencei, muránói kristálycsillárok: naponta szekérderéknyi gyertya fogyott akkoriban, most elektromos lángok imitálják a pislákolást.



Az azért érdekes, hogy a felbecsülhetetlen pompa mellett akkoriban a toilettekre nem fordított Lajosunk se gondot, pedig személyesen felügyelte az építkezést. Ahol rájött a szükség az udvari népre - óriási siserehad tolongott a fenségek körül, csak a felkelését 100-an lesték reggelente! - ott ürítette-pottyintotta el felesleges salakanyagát, levét... Képzelhetni azt az "illatorgiát", amelyet parfűmök szétlocsolásával próbáltak semlegesíteni. Innen származik az a tapasztalat, hogy a kölnivíz dezinficiáló/fertőtlenítő hatású, mert lám: mégsem pusztult ki az udvar ilyen higiéniai horror nyomán sem... A parókaviselet pedig a hajtetvek elterjedését biztosította - az igen elegáns formában persze - , hiszen a többkilós műhaj alatt vidáman tenyésztek e "kedves kis jószágok" nyirkos izzadságban, a ritka hajmosásokat is túlélve. De semmi vész. Volt kecsesen faragott műkéz-vakarójuk, és annyi a viszketésnek...

1682-től hivatalosan is ez lett a királyi rezidencia: itt, a háromemeletes, bíborba-bársonyba "öltöztetett" színházban:



királyi Opera - és nyaranta a parkokban - mai ésszel is csodálnivalóan profi műsorokat adott a fenségeknek Moliere http://www.literatura.hu/irok/klasszic/moliere.htm vezetésével a csepűrágó had. A király - maga is amatőr táncos - szerette és pártolta a művészeteket, mint példaképe, Apolló, a költészet istene. Így tehát a Poquelin udvari kárpitos fiából lett szerző-színész-direktor rá is játszott erre a hízelgő párhuzamra, és ezért akkoriban annyira élvezte a fejedelmi kegy fényét, hogy belecsíphetett még a papokba is: Tartuffe, hogy a legvitatottabbról szóljunk. 14 évig bírta Moliere (ez a beceneve azt jelenti, hogy "lágyhangú", színésznő-szeretője adta neki) a legnagyobb -szintén sok embert gyűlölő - uralkodó megtisztelő barátságát és pártfogását. Ennek a sokáig fölé boruló "védernyőnek" köszönhetően sok társadalombíráló, élesnyelvű, máig is aktuális művet írhatott és állíthatott színpadra... Szülői háza is arrafelé van (illetve annak a helyén áll egy portréjával díszített újabb), amerre mi laktunk, a Les Halles környékén.

A Király Nagy Lakosztályai több szalont foglalnak magukba a bolygókról elnevezve; természetesen Lajos kozmikus nagyságára utaltak emígy is. Vénusz (nők lakhelye), Mars, Merkúr, stb. Ezek közül a leggrandiózusabb a görög hős, Herkules nevét viselő terem, a Veronese-festmény témájához passzítva. Természetesen itt a legegyszerűbb büféasztal is faragott márvány, porfír edénykészlettel... Lehet, hogy tévedek, de 20 méternél nem kevesebb a belmagasság; minden szeglet freskókkal díszített, aranycirádákkal, selyemtapétákkal, nemesen faragott bútorokkal terhes. A gobelinjeik, a textilfüggönyök kivitelezése is szemkápráztató, ahogy a kilincsek, ajtódíszek, padlók is. (Láthatunk képeket arról a lengyel menyecskéről, Marie Leczinskáról http://www.npg.org.uk/live/search/person.asp?LinkID=mp18778, akit XIV. Lajos fia hatalomegyesítési kedvéből vett el és a tokás asszonyka -van róla relief - szakmányba szülte is neki az utódokat. Az egyik párizsi pékség az ő általa idehozott receptekkel kérkedik most is... De férje szívét - papája szerető-tartási szokásait követve - Madame Dubarry foglalte el.)

Hiszen Lajosunknak, e földi napistennek egy hivatalos feleség smafu és csak kényszeres kötelesség volt. Ám szeretői csakis a legeslegszebb nők köréből rekrutálódtak: a rá legbefolyásosabb hölggyel, Madame Montespannal közös lányukat el is ismerte... Amikor a nagy háborúk - ő szerezte meg Franciaországnak a máig meglévő tengerentúli megyéit, ő kezdte el a gyarmatbirodalom kiépítését Amerikában, Ázsiában - inkább már vitték, mint hozták a pénzt, az ünnepségek fénye megfakult kicsit. Le Roi du Soleil megöregedett és visszavonult. 1715-ben halt meg Európa Napjaként, olyan bőségesen kiélvezett luxusélet után, amely minden egyéb uralkodónak utánozni való mintául szolgált egyszer s mindenkorra.Trónszékére sokan képzelték magukat



... Nos vissza a La Galérie des Glaces, a Tükörterem csodái közé! A félig lezárt (de tükörtapétával azért valami illúziót adó) helyiség tehát szimbólikusan 73 méter hosszúságú. 17 hatalmas ablakán át páratlan kilátás kényeztet el - főleg, ha virágos-napos-kutas már a park -, míg az északi oldalán a Háború, délen a Béke terme terül el. Ebben a hegyi kristály-, ametisztcsillároktól szikrázó, lenyűgöző gazdagságot sugárzó "szobácskában" - gondolom nem véletlenül, hanem lealázóan komoly pszichológiai nyomásgyakorlásként - írták alá az 1914-18-as háborút lezáró békeszerződést a legyőzött Németországgal...

A királynék életét is nyomon követhetjük, akik ugyan csak gyerekgyárai voltak uraiknak, de ezt a legnagyobb fényűzésben tehették a forradalomig. Ezekben - az asszonyi boudoire=budoárokban : gyönyörű, gobelin-baldachinos rózsaszirom-mintás ágyikó, karszékek, márványkandalló - éldegéltek a Lajosnék. A lengyel Marie és aztán az ő menyusa, az osztrák Marie-Antoinette .http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=11403 Szerencsétlen sorsa ismert mindenki előtt: a Habsburg-udvarban megszokott luxust élve nem törődött az éhező francia néppel - az ő bon mot-ja: "Ha nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot?" -, így ez az érzéketlensége végül a vesztőhelyre vetette. Haláláig ott raboskodott a mára múzeumnak berendezett párizsi Conciergerie-ben. Mária Terézia 15 éves lányaként 15 testvérét hagyta otthon Bécsben e dinasztikus érdekű házasság kedvéért. Gyerekkorában kedvenc pajtása Wolfgang Amadeus Mozart volt...( Nekem még a - szerintük! - "szerényebben" kivitelezett lakosztályok is a szemkápráztató hivalkodás és felfoghatatlan pazarlás jelképei.) Saját ékszerdoboz-kápolnájában nem is vegyült udvaroncai közé Lajos - gondlom reggeltől estig elege is lehetett belőlük -, inkább egyedül az emeletről nézte végig naponta a misét.

A Trianon szó máig - az irányítottan felfokozott népi horgadásoknak köszönhetően - rosszul cseng magyar fülekben. Ez tulajdonképpen kis falu volt, amit a királyi építkezések kedvéért földi romboltak, és kettő - nagyobb-kisebb - palotát emeltek a helyén. 1920-ban itt íratták alá Magyarországgal a tényleg megalázó békét. http://hu.wikipedia.org/wiki/Trianoni_b%C3A9keszerz%C5%91d%C3%A9s De ezt a tényt azért már 87 év múltán fel kéne tudni dolgozni, hiszen a németek sem járnak ide mostanában őrjöngeni-tüntetni Elzász elvesztéséért. Európa egyenjogú tagjai vagyunk immár mindketten Franciaországgal (amely nevében Clémenceau http://web.axelero.hu/kesz/jel/01_06/irodalom2.htm diktálta a feltételeket, nem sok empátiát tanúsítva irántunk, sőt!), - a majd 100 éves árnyakkal hadakozás semmit nem visz előre. Erre a felülemelkedésre példa az utolsó terem, ahol Napóleon és hadurai, marsalljai portréi és



a győztes csaták képei láthatók. Nemzete szívében



a dicsőség nem fakuló aranycsúcsán csücsül a kis Bonaparte, de annak ellenére, hogy Oroszországban iszonyúan elpáholta őt Kutuzov (meg a mesék Gyegy Marózának megjelenített orosz tél) a III. Sándor orosz cárról elnevezett hidat nagy becsben tartják: újra aranyozták, restaurálták, büszkék rá. A történelmet tehát a kellő helyén kezelik. Pl. minden iskolás kölyköt - több lassan köztük a fekete, arab, vietnámi, mint a fehér - elvisznek Versailles-ba, essen csak ki a szeme a srácnak, milyen helyre vetődött élni -, de ők is kezdenek beletörődni abba, hogy a NAGY FRANCIA, VILÁGOT ÁTALAKÍTVA FORMÁLÓ DICSŐSÉGNEK vége, slussz-passz. Chirac leköszönt elnök nagy tragédiájának épp ezt látják: néha beszólt ugyan Bushnak és szövetségeseinek, de "uralkodása alatt" Franciaország komoly tényezőként már nem merült fel a nagypolitika játszmáiban.

Nicolas Sarkozyt megválasztották négy évre ennek a, még mindig hatalmas és dúsgazdag ország elnökének eléggé meggyőző fölénnyel: 85 %-os részvétel mellett 53 százalékkal. Nos valami kis elégtételt érezhetünk http://index.hu/politika/kulfold/sa1927/, noha ő echte franciának tartja magát. Teljesen jogosan, hisz ott született, ott nőtt fel, az az anyanyelve (papája kis jelentéktelen helynek tartotta hazánkat ahhoz, hogy gyerekeit megtanítsa erre magyarul, amúgy pedig ő se szerepelt valami jól azzal, hogy eltűnt életükből, mint szürke szamár a ködben; nem is segítette őket már meggazdagodva sem)- ezen kár nekünk itt megsértődni... "Most eljött az idő, hogy visszaadhatom Franciaországnak, amit ő adott nekem." - mondta Nicolas Sarkozy http://hu.wikipedia.org/wiki/Nicolas_Sarkozy friss győzelme percében. "Nagy dicsőség számomra, hogy a franciák szemében méltó vagyok arra, hogy vezessem az országukat". A rebellis fiatalok megint szemeztek a rohamrendőrökkel, mert 4-500-an összegyűltek Párizsban és Lyonban is tüntetni ellene. Könnyű helyzetben nem lesz a "kicsi a bors, de erős"-tipusú emberke, de történelmet írt azzal, hogy ő az első olyan elnöke ennek a kényes-fényes, másokat sokszor nagyképűen lekezelő államnak, aki nem tőzsgyökeres francia. Pedig az őt és testvéreit is elhagyó apukája azt mondta neki egyszer régen, hogy ilyen egy Sárközyvel itt elő nem fordulhat soha. Csak Amerikában lenne erre esélye. Nos ezen a mondaton csiszolódott akaratereje mégis elérte ezt.

Fotók: Sebő Gábor




© 2005 Lico Bt.

Tiffany díszüvegekMédiaZöld homlokzat

www.kronart.hu - KronArt Design - weblapkészítés, reklámgrafika, programozás, dekoráció